A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.
-Mondta Joe,hogy beszéljek veled,majd segítesz…Nem tudom,mire értette…
-Átérzem a helyzetedet…1 évig én is függő voltam…
Mikor ezt kimondta,és teljesen elhűltem…5 percig nem tudtam szóhoz jutni.
-Azt…Hogy?
Teljesen el voltam képedve…Nick drogozott?!számomra ez annyira felfoghatatlan…Mindig is azt hittem,hogy ő volt a jófiú,akinek soha semmi balhéja nem volt,erre kiderül,hogy drogozott…
-Mikor 14 évesen kiderült,hogy cukros vagyok,összeomlottam…Nem bírtam felfogni,hogy örökös betegségem van…Úgy gondoltam,hogy csak a drogok segíthetnek rajtam…Felkerestem a környék legkeresettebb dílerét,és nem kis mennyiségű anyagot vettem magamhoz…Senki nem tudott róla,csak is én…Az elején csak Extasy-t meg ilyesmit használtam,de aztán jöttek az egyre erősebb cuccok…Amikor dokihoz mentem a cukrom miatt,akkor nem vette észre rajtam…Aztán mikor már 1 éve használtam a szereket,ájulásos sokkot kaptam,és a májammal is probléma volt…Akkor derült ki,hogy mit is tettem…
-Mit szóltak?
-Anyu sokkot kapott…Apu…Ő hihetetlen mérges volt rám,és csalódott bennem…Joék meg igazából megértettek…
-Mi lett,miután sokkot kaptál?
-Kórházba vittek,és bekómáltam…1 hétig öntudatlan voltam,de közben kaptam a gyógyszereket a májamra,nehogy leálljon…Mikor felébredtem,a doki elmondta,hogy még egy kicsi,és meghalok…
-Elvonó volt?
-Fél éves…Szörnyű volt…Senkinek sem kívánom…
-De mért kezdtem ezt el?!Mért nem kértél segítséget a családodtól?
-Mert azt hittem,hogy meg tudom oldani a drogokkal,és,hogy talán majd még használni is fog…De,csak ártottam magamnak…Viszont,tanulópénznek jó volt…
Még mindig el voltam képedve…Ha valaki ránéz Nickre,egy szende jó kisfiút ját,és soha nem is gondolná,hogy drogozott…
-Úgyhogy átérzem a helyzetedet…Joék is segítettek,úgyhogy miután kijöttem az elvonóról,könnyebb volt…
-Értem…Örülök,hogy ki tudtál belőle lábalni…
-És te?Mért épp ezzel akartad bosszantani a családodat?
-Tudod…Nekem apám mindig is egy agresszív állat volt…Egyszer anyut is megverte,de nem hagyta el…Aztán,nem egyszer pofozott fel engem is…Anyám nem volt olyan bátor,hogy szembeszálljon vele,de én megtettem…Először piercing,majd tetkók,és úgy jött a drog…Mikor meglátták őket,azt hittem,felrobbannak…
-Akkoriban költöztetek el,nem?
-De…Nemrég meg kiderült anyámról,hogy meg akart ölni…
-Mivan?!
-Emiatt van börtönben…
-Nem is tudtam…
-Nem dicsekszem vele…
Csend állt be közénk.Nem az a nyomasztó csend,hanem azaz elmélyülős csend…
-Mit érzel most?
-Óriási szégyent a családom,és magam iránt…Szégyellem,hogy ezt tettem magammal,és szégyellem,hogy ilyen családom van…Anyám,apám börtönben,a nagyszüleim le sem szarnak…
-Ne szégyelld magad!Inkább légy büszke,hogy mindezt kibírtad,és nem bolondultál meg!
-Próbálom…
Egymás szemébe néztünk,majd szorosan megöleltük egymást.Úgy szorítottam magamhoz Nicket,hogy még nekem is fájt,de láthatólag őt ez nem zavarta,hiszem ő is teljes erejéből szorított engem…
***
Mikor hazaértem,úgy éreztem,hogy szükségem van Jess és Clara ölelésére.Mint a szélvihar,úgy rontottam be a házba,s a hangokra hagyatkozva rohantam a konyha felé.Időközben megeredtek a könnyeim is.Amint odaértem a konyhába,és megláttam a csajokat,a karjaikba vetettem magamat.
-Héé,Corni,baj van?
Szipogtam egy picit,majd megszólaltam.
-Nem,csak…Csak jó benneteket megölelni…
***
Fürdés után magamra zártam az ajtómat,befészkeltem magamat az ágyba,majd az előttem levő 2 hófehér lapnak szenteltem a figyelmemet…
***
Másnap reggel 7 órakor,mikor Jess és Clara felkeltek,csak egy fehér borítékot találtak a konyhapulton.
Lányok!
Mikor ezt a levelet fogjátok olvasni,én már rég egy repülőn ülök,és az új életem felé tartok Új-Zélandra...
Tudom,hogy nem értitek,mit keresek én ott?...
A szégyen miatt,amit magam iránt érzek,és a múltam iránt…Igen,Joék tudják,hogy drogoztam…
És,mégis mit értek az új élet alatt?
Új lakhely,új barátok,új életstílus,új életkörnyezet,új szerelem…
Nem bírok így Joe szemébe nézni…
Jess és Clara…Mindennél jobban szeretlek benneteket,és soha de soha nem választhat el minden semmi és senki!Kérlek szépen benneteket,értsetek meg engem…
Amint odaérek,hívlak benneteket,és mindent elmagyarázok!
Kérlek,Joenak ne mondjátok el,hogy hol vagyok…
Cornelia
A két lány egymásra nézett.Mindkettejük szeme csillogott a könnytől,és egyszerűen nem akarták felfogni azt,amit a levélbe írtak…
Nem akarták felfogni azt,hogy Corni elment…
***
A Jonas ház reggele ma események nélkül telt.Már mindhárman a konyhában voltak,hogy elfogyasszák a reggelijüket,de előtte Nick még kiszaladt behozni a postát.Miközben bejött,gyorsan átfutotta a leveleket,s külön vette azt az egyet a többitől,amire csak a Joe felirat volt,majd a konyhában odaadta bátyjának.
Felbontotta a levelet,majd olvasni kezdte a sorokat.
Drága Joe!
Mikor ezt a levelet fogod olvasni,én már rég az új életem felé fogok tartani…
Nem értheted,de azért is írtam ezt a levelet,hogy elmagyarázzam neked a dolgokat…
Kiderült a múltam,amit soha de soha nem akartam,hogy tudjatok…
Óriási szégyent érzek magam,és a múltam iránt…
Nem bírnék így a szemedbe nézni…Tegnap egész este gondolkoztam,és úgy döntöttem,hogy jobb lesz nekem,ha eljövök onnan,és új életet kezdek valahol máshol…
Új emberek,új életstílus,új lakhely,új barátok,és idővel…Talán új szerelem,de erre még nem igen látok esélyt…
Joe,könyörgöm,ne haragudj rám!értsd meg,hogy ez nekem már nem ment volna,nem bírtam volna a szemedbe nézni!
Köszönöm azt az időt,amit veled tölthettem,teljes boldogsággal,köszönöm,hogy ennyire odaadóan szerettél,köszönöm minden pillanatot,köszönöm az együtt töltött csodálatos éjszakákat!
Kérlek szépen,ne keress,mindkettőnknek könnyebb lesz!
Ha majd egyszer talán mégis találkozunk,akkor remélem úgy foguk egymással beszélni,mint 2 barát,akiknek van közös múltjuk…
Magam miatt nem tudnám ezt folytatni…Tudom,hogy ezzel óriási fájdalmat okozok neked,és nagyon nagy bunkóság csak így levélben elköszönni,de máshogy nem menne…
Joe,örökre szeretni foglak,örökre a szívemben leszel,mint az első szerelmem,és örökké magamon visellek,nem fogom leszedetni a tetoválást sem…
Nick,és Kevin,nektek is köszönök mindent!Hihetetlenül szeretlek benneteket,és köszönöm a közös pillanatokat,hogy ha bármi bajom volt,meghallgattatok…Mindennél többet jelent…Kérlek szépen benneteket,hogy ti se keressetek,ha a sors akarja,majd úgy is találkozunk…
Óriási nagy szeretettel és szerelemmel ölelem mindhármótokat:
Cornelia Swift
-Elment…
-Ki?
-Cornelia elment…Elhagyott…
Keservesen,könnyektől szorított torokkal mondta ki ezeket a szavakat,de szívében a szomorúság helyét hirtelen átvette a harag…
***
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Remélem,hogy meglepődtetek…Nekem a rész második fele tetszik,az első nem igazán…De,döntsetek ti!
Végszónak annyit,hogy a következő rész az utolsó lesz.Múltkor még azt hittem,tudom bővíteni,de nem…
Szarul esett,hogy csak 9-en kattintottak a részre,és 2-en írtak komit,de nekik köszönöm.
Jujj csajok…Egész hétvégén a nagymamáméknál voltam,és folyton csak írtam,és írtam,és írtam…És olyan jó volt…Ennek köszönhetően itt is van az új rész!
Ja,és annyi,h mikor Cornitól kérdeznek,nem írom,h kinézet,meg minden…
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-Dr.Chris Lautner…
Teljesen elhűltem…
-Corni?Te itt?
-Ismeritek egymást?-szólt közbe Joe
-Igen…Corni fél évig…
Tudtam,mit akar mondani,ezért gyorsan közbeszóltam.
-A lányával jártam egy osztályba…
Igazából nagyot nem hazudtam,mert lánya az van…
-Tényleg?-Nick
-Igen,csak aztán Cornelia elköltözött.Amúgy,beszélhetnénk pár szót Alizról?
-Persze.
Chris elindult egy csendesebb helyre,én pedig követtem.Mikor odaértünk,egyből feltette a nagy kérdést.
-Nem tudják,igaz?
-Nem…És nem is igazán akarom,hogy megtudják…Egyből vége lenne mindennek,undorodnának tőlem…
-Előbb-utóbb ki fog derülni…
-Tudom…De,akkor inkább soha…
Hirtelen Dr. Bowie hangját hallottuk a hangfalakból,s egyből rájöttünk,hogy a beszédem következik.Felvetette,hogy a jelenlévők kérdezzenek,én pedig válaszoljak,ha tudok.Megindultam a tömeg felé,s mikor Joékhoz értünk,megszorítottam a kezét,a szemeibe néztem,majd felsétáltam a pódiumra.
-Jó napot kívánok,Cornelia Swift vagyok,és akkor várom a kérdéseket.
-Ismer vagy ismert függő embereket?
-Igen.Több barátom is volt,akit emiatt veszítettem el…Ismerek is függőket,nem is egyet…
-Vannak,vagy voltak káros szenvedélyei?
-Az igazság az,hogy apámmal sosem volt jó a kapcsolatom,miatta volt is nemrég egy nagyon súlyos problémám…Anyámról pedig nemrég megtudtam valamit,ami mindent megváltoztat,és vele is voltak balhéim…Az első tetoválásom is azért készült,hogy őket idegesítsem…A célomat elértem,de ahogy mondják,aki egyszer elkezdi,nem tudja abba hagyni…Igaz a mondás,ugyanis egyre több mintát varrattam magamra,és aztán jött a cigaretta…Pár hónap múlva a tetoválások és a cigaretta rabjai voltam…
-Próbálta ki esetleg a drogot?
Ajjajj…Ettől tartottam…Most muszáj mindent elmondanom…Nincs visszaút…És talán így is lesz a legjobb…
-Igen.Mikor megismertem ezt a bandát,akkor próbáltam ki először.Akkoriban egyre jobban ki voltam a szüleimtől,úgyhogy amolyan könnyítés képen is akartam…Mikor elmúlt a hatása,egyre többet akartam,egyre jobban akartam azt a könnyed,bizsergető érzést…Szégyen nem szégyen,de rászoktam.Ekkor költöztem külön az iker tesómmal és egy barátnőmmel.Tudták,hogy mit teszek magammal,próbáltak leállítani,de hajthatatlan voltam…Szilárd meggyőződésem volt,hogy ez kell nekem,erre van szükségem…Már egy éve ezzel pusztítottam magamat,közben 2-szer kerültem kórházba túladagolás miatt…És ekkor ismertem meg Joékat,akik a szomszédba költöztek…Először azt hittem,hogy sznobok lesznek,de mikor megláttam Joet,beleszerettem…Aznap este beszéltem a lányokkal,és másnap reggel már a gépen ültem,és ide tartottam…Megkértem őket,hogy mindenkinek azt adják be,üzleti ügyben jöttem el…3 hónapot töltöttem itt,és mikor hazamentem,már tiszta voltam.Utána jöttünk össze Joeval.
Kifújtam a levegőt,majd fél szemmel,félve oldalra pillantottam Joékra.Kevin arcán óriási meglepődöttség ült ki,Nickén pedig megértés…Joe pedig…Joe arca csak úgy torzult a vegyes érzelmektől…Fájdalom,féltés,meglepődöttség,harag…
Amint meghallottam egy női hangot,ara kaptam a fejemet,s figyelmemet továbbra is a kérdésekre fordítottam.
-Azóta nyúlt anyaghoz?
-Miután egy pár lettünk,pár hónap múlva szakítottunk,mert Ashton Kutcher és a csapata megviccelt azzal,hogy nem fizettem egy 300 eurós számlát,és ezért letartóztattak… Ekkor elmentem a régi bandához…Ott drogoztam újra…Reggel mikor rájöttem,hogy mit tettem,összeszedtem magamat,és délután elmentem Joékhoz,hogy megbeszéljük a dolgokat,de arra értem oda,hogy üres a ház…A lányok mondták,hogy turnéra mentek…Utána meg már csak azt lehetett hallani,hogy Ő lett a nagy nőcsábász…Nehéz volt,de a lányok tartották bennem a lelket.Miután hazajöttek,megbeszéltünk mindent,és kibékültünk…
-Hogy éri most magát,hogy újra itt van?
-Mikor mondta Joe,hogy jöjjek el velük,féltem,ugyanis bárki felismerhet…Viszont rájöttem,hogy rengeteget köszönhetek ennek a helynek,hiszen itt szoktam le a drogokról,és ezen a helyen kaptam egy újabb esélyt a normális életre.Úgy érzem,mindent elmondtam,úgyhogy köszönöm.
Jobbra fordultam,s lesétáltam a színpadról.Mikor leértem,mellkasom csak úgy zihált,szívem úgy dobogott,mintha a maratont futottam volna le.Szükségem volt a levegőre,mert úgy éreztem,hogy összeesek.De nem…Kiadtam az életemet,aminek történetét csak 3-4 ember tudta,de most már több száz…Közöttük Joék is,akik biztos vagyok benne,hogy undorodnak tőlem,főképen Joe.Nem tekintetem az emberekre,s mivel ismertem a járást,tudtam,merre találok egy erkélyt.Már kis híján futottam,hogy minél előbb kint legyek.
Mikor a langyos szellő megcsapta a bőrömet,az maga volt a megváltás.Mélyet szippantottam belőle,majd lehunytam szemeit,s élveztem,ahogy simogat.
Már vagy 5 perce kint állhattam,mikor 2 forró kezet éreztem a vállamon.Megijedtem,de lepleztem.Tudtam,hogy Joe az,tudtam,hogy mit akar…
-Mért jöttél ki?
-Nem akartam bent maradni…
-Mért nem mondtad el?
-Szégyelltem magamat amiatt,amit tettem.Azt akartam,hogy soha ne tudjátok meg,hogy ne ítéljetek el,mert szeretlek…Nem akartam,hogy undorodjatok tőlem,hogy megutáljatok…
-Nem,ne mondd ezt!Nem rontottál el semmit,sőt,büszkének kéne lenned magadra,amiért ezt ennyi ember előtt elmondtad!
-Legyek büszke a múltamra?!Arra,hogy anyámék börtönben vannak?!Arra,hogy pusztítottam magamat?!Nem Joe,szégyellem magam…
-De ne tedd!Inkább gyere,a srácok már indulni akarnak…
-Nem akarok a szemükbe nézni…
-Figyelj!Beszélj Nickkel,ő segíteni fog!
Aprót bólintottam,amjd odasétáltunk az asztalhoz.
-Hé scajszi,baj avn?
-Kevin,én…
Hangom remegett,és bizonytalan volt.
-Nyugalom,nincsen semmi baj…Ne hidd,hogy emiatt utálni fogunk!
Mondta,miközben kiértünk a kocsihoz.Előtte már elköszöntek mindenkitől.Kevin beült vezetni,Joe mellé,én pedig Nickkel hátul.
-Mondta Joe,hogy beszéljek veled,majd segítesz…Nem tudom,mire értette…
-Átérzem a helyzetedet…1 évig én is függő voltam…
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nanana??Megleptelek benneteket?Remélem!Ha kapok péntekig minimum 7 komit,még a héten megpróbálok részt hozni!
Joecsaj
Cornin a felső:
Te jó Atya Úr Isten… Több,mint fél éve nem írtam… Jó nagy szemétláda vagyok…Na,de most van kedvem,van időm is írni,úgyhogy.Ja,amúgy a blogon ezentúl nem 3-an írjuk,hanem Én egyedül!Na,de befogom,itt a rész.
***
Mikor itt végeztem,hazamentem,de otthon már nem találtam senkit…
Ezek szerint anyát letartóztatták…
Tudom,hogy én jelentettem fel,de akkor is fáj…A saját anyámat börtönbe küldtem…Viszont,ő akart megölni…
Ledobtad magamról a ruháimat,s vettem egy forró fürdőt.Hihetetlenül ellazultam tőle.Mikor kihűlt a vizem,kiszálltam,s felöltöztem.Összeszedtem a gondolataimat,majd bementem a rendőrségre…
2010.04.26. Hétfő 10:00
El sem hiszem,hogy anyám tárgyalásán ülök…Apámat azóta már börtönbe csukták:15 évet kapott.Most pedig anyámra vár a büntetés…A családom teljesen széthullott.Mindegyik szülőm börtönben van,nincs kire támaszkodnom.Szerencsém van,hogy Joe nem hagyott el.
Jessica itt ül mögöttem pár padsorral.Őt is nagyon megviselték a történtek.
Clara…Ő pedig próbálja tartani bennünk a lelket.
Egy óra hosszat itt ültünk a teremben,mikor is kihirdették anyám büntetését:10 év börtön…
Hihetetlenül fájdalmas dolog volt ezt hallanom…
2010.05.13 Csütörtök 8:00
Madárcsicsergésre keltem.Végre itt van lassan a nyár…Kibattyogtam a fürdőbe,elintéztem a reggeli dolgaimat,s kimentem a konyhába.
Meglepetésemre Joe is az asztalnál ült.
-Sziasztok.
-Szia Kicsim.Szeretnék beszélni veled.
-Öhmm,oké,de akkor menjünk fel az emeletre.Amúgy,jó étvágyat.
-Köszi.
Párommal felmentünk az emeletre,s amint leültünk,bele is kezdett.Kícáncsi voltam,mit akar mondani.
-Tegnap este felhívott minket egy Los Angelesi alapítvány elnöke,és felkért,hogy vegyünk részt az egy hét múlva tartandó gálájukon.Beszédet is kellene mondanom,és szeretném,ha eljönnél velünk!
-Huhh,nagyon aranyos vagy,de nem tudom,hogy el tudnék e menni…De,amúgy mi a gála témája?
-A drog és a függőség.A lényege az,hogy előzzük meg az erre rászokást.
Az eddigi mosoly,ami az arcomon virított,egyből eltűnt.Láthatólag ezt Joe nem vette észre,ugyanis folytatta:
-Ja,és ha velem jössz,akkor te is mondhatsz beszédet.A szervező külön mondta,hogy hozhatok valakit.
Egyszerűen szólni nem tudtam.Éreztem,hogy arcom sápadt lesz,s testem lemerevedik.
-Hé,Corni,baj van?
-Micsoda?Ja,nem…Csak elgondolkoztam…
-Na,akkor jössz velem?
Most mit mondjak?!Nem akarom megbántani,viszont tudom,hogy emiatt még nagy bajom lesz…
-Igen…
-Hurrá.Na,írd meg a beszédedet,ha akarsz mondani,egy hét,és indulunk!
***
Basszus,mi a francért mondtam én igent?
Van egy olyan érzésem,hogy ott még nagyon nagy veszekedések lesznek…És,ha Joe megtudja,amit nem kéne?!Nekem végem!
Olyan fura érzés lesz oda visszamenni…
***
2010.05.20 Csütörtök
Egész héten csak annyit beszéltem Joeval,hogy elmondta az indulás időpontját,semmi több.Igazából,én nem akartam vele találkozni.Feszült voltam,de nagyon.
Beszédet nem írtam,jobb lesz majd ott rögtönözni,ugyanis milyen lenne már,ha ugyanazt mondanám,mint a többiek?
Kedden megnéztem az alapítvány honlapját,és szomorúan tapasztaltam,hogy még mindig azok vannak ott,mint 1 éve…
***
Csengettek.
A tükör előtt egy utolsó pillantást vetettem magamra,felkaptam a táskámat,s mentem az ajtóhoz.
Mire leértem,Jess már ki is nyitotta Joenak az ajtót.
-Azta Kicsim,csodásan nézel ki!
-Köszi.
Ezen elmosolyodtam.
Nem volt rajtam bonyolult ruha,csak egy egyszerű,szűkebb fehér csőnadrág,egy egyszerű,minta és pántnélküli fekete testhez simuló felső,és egy fekete magas sarkú.Természetesen a kezemen lévő tetoválások látszottak,de szerencsére Joet ez nem zavarta.
Kimentünk,beszálltunk a kocsiba,a többiek üdvözöltek,s elindultunk.
2 óra múlva ott is voltunk.
Egészen az érkezésig nem volt semmi bajom,de mikor kiszálltunk…Gyomorgörcs fogott el.Féltem…Mi van,ha valaki felismer?Mi van,ha kiderül a titkom?
Szorosan Joe mellett mentem,s szorongattam a kezét.
Ahogy odaértünk a nagy ajtóhoz,körbenéztem.
-Semmit sem változott…-motyogtam
-Hogyan?-Joe
-Semmi,csak mondom,gyönyörű hely.
-Igen,szerintem is…Csak az baj,hogy szükség van ilyen helyekre…-Nick
-Igen…Az biztos…-Én
Megkerestük a rendezvény termet,s bementünk.Minden hol a kellemes vajszín dominált,mindenfelé asztalok,középen egy nagyobb színpadféleség,rengetek poszter a falakon,amik a drogozás ártalmait mutatják be,és nem utolsó sorban,az a rengeteg öltönyös ember…
Fogtam Joe kezét,izgultam,nehogy baj legyen.
Mikor odaértünk a számukra le foglalt asztalhoz,odalépett egy öltönyös férfi,aki számomra nagyon ismerős volt.
-Áhh,a Jonas testvérek!Örülök,hogy itt vannak!
Arcán ezer wattos mosoly-így fogott kezet Joékkal.Nem volt ellenszenves,de mikor megszólalt…
Egyből tudtam,hogy ki Ő: Prof.Dr.David Bowie.
Nyugodtan beszélgettek,s hirtelen a férfi felém fordult.
-Csak nem Ön Joe barátnője?Tudja,nagyon ismerős nekem valahonnan…Nem találkoztunk mi már valahol?És a tetoválásaira is szín tisztán emlékszem…
Basszus!
-Nem,nem hiszem,még nem jártak erre felé…
-Pedig szilárd meggyőződésem volt…
Mikor a pasas elfordult tőlem,megnyugodtam.10 perc elteltével egyszer csak a hangomat hallottam a hátam mögül ismét egy férfitól.
Nem igazán törődtem vele,biztosan nem nekem szóltak.Viszont,mikor egy hideg kezet éreztem a vállamon,megijedtem,s reflexszerűen megfordultam.
Mikor megláttam,hogy ki áll előttem,tudtam:mindennek vége…
***
Nananananaa??Ugye,hogy izgi?:$Vagyis,remélem,hogy az…Csütörtökön lezajlott a sulimban a verseny,ami minden időmet elvette,tehát most szabadabb vagyok…Úgy tervezem,ha lesznek kommentek,akkor sűrűbben fogok részt hozni. :)
Ja,és van mégegy hírem.Kiszortíroztam azokat a blogokat,amiket már biztos,hogy nem fogunk írni-magyarul törölve lettek.Már egy ideje gondolkozom azon,hogy kezdenék egy TH-JB blogot.A blog már létre is van hozva: http://graceth.blog.neon.hu/
Olvassátok el,és akit érdekel,az legyen szíves írjon egy kommentet.
Ja,és a Cst1-nek a második évada is elkezdődött: http://csavarosstoryfull.freeblog.hu
Ha kapok legalább 6 kommentet,akkor jön az új rész!
Joecsaj
Amikor meghallottuk a szirénát, Joe azonnal elengedett és kirohant. Kiabálás és zaj hallatszott be. Olyan 10 perc elteltével bejött Joe, és amikor megláttam….
-Jézusom – szörnyedtem el. A szája vérzett és a szeme is kicsit érdekes volt.
-Jól vagyok – nyugtatott meg és felült mellém az ágyra.
-Biztos? – bújtam hozzá.
-Kutya bajom – ölelt át.
-Mi volt ez a sziréna? – kérdeztem.
-A rendőrség – válaszolt Joe. – Édesapádért jöttek.
-Ki… - kezdtem.
-Édesanyád – mondta.
-Annyit szenvedtünk miatta – indultak meg könnyeim.
-Kicsim, ne sírj – szorított magához Joe. – Már vége. Lecsukják és többet nem árthat nektek.
-Annyit ártott nekünk, hogy azt, ha akarnám se tudnám elfelejteni – mondtam sírva. – Soha se tudom elfelejteni.
-Kicsim – puszilta meg fejem. – Itt vagyok neked én. Megvédelek mindentől és mindenkitől. Majd én elfeledtetem veled azt a sok rosszat.
-Azt megköszönném – emeltem rá könnyes tekintetem.
-Szeretlek Corni – mondta Joe.
-Én is szeretlek Joe – szipogtam és megcsókolt. Csókja lágy, gyengéd és kényeztető volt. Olyan jó, hogy ő itt van velem. Hiába mutatom magam menő és erős csajnak, belül én is ugyanolyan törékeny vagyok, mint a többi lány, nő. Nekem ilyen sors jutott. 1,5 hétig voltam még bent a kórházban. Pont azon a napon engedtek ki, amikor apának volt a tárgyalása. Természetesen nekem is ott kellett lennem, mert én is érintett vagyok az ügyben. Minden eddig történt dolgot el kellett mondanom. Minden szörnyűséget fel kellett újra idéznem. Pszichológust is kaptam a történtek miatt, ahova heti 2 alkalommal kell járnom. Apát 5 év szabadságvesztésre ítélték családon belüli erőszak miatt.
Szép lassan felgyógyultam,majd utolsó nap bejött hozzám az orvos.
-Jó napot hölgyem!Örül,hogy végre hazamehet?-mosolygott a doki
-Igen,jó lesz végre otthon.
-Cornelia,azt el kell,hogy mondjam,hogy a csuklóján található heget vágta fel újra,mellyel egy újabb heget hozott létre.
-Ohh…Értem.A tetoválások úgy is eltakarják.
-De vigyázzon vele!Na,nem tartom fel tovább,itt a zárójelentése.Viszont látásra,és nemsokára várom vizsgálatokra.
-Rendben,és köszönöm.
Felkeltem az ágyból,megfogtam szerelmem kezét,majd kimentünk anyához.
Szegénykém nagyon szomorú volt.Sajnáltam,de valamit muszály volt tőle megkérdeznem.Mikor hazaértünk Joenak el kellett menni egy interjúra.Oké.Most meg kell tudnom az igazságot!
-Anyu,szeretnék valamit kérdezni.
-Rendben kicsim,mond csak.
-Hogy keletkezett az a heg a bal csuklómon,ami az akcióm előtt ott volt?
-Atyám…Miért érdekel?
-Mert tudni akarom!
-Tényleg ezt szeretnéd?Komolyan?
-Igen.Mond el!
-Még nagyon kicsi voltál,úgy kb. 5 éves…Akkor estem veled teherbe,mikor apád…mikor apád elkövetett egy bűncselekményt.El akartalak vetetni,de végül nagyanyád tanácsára nem tettem.Apád börtönbe került,én egyedül neveltelek.Óvódából hoztalak haza,mikor…mikor…mikro eszembe jutott az,hogy…hogy…véget vessek ennek a nyomornak.Gyorsabban hajtottam,s egy lámpaoszlop felé hajtottam…Elfordítottam a kormányt,hogy te ütközz neki a betontömbnek…
-Mi?!Te meg akartál engem ölni!Ez gyilkosság!Gyűlöllek anya!
-Várj,várj!A kezed beszorult az ajtóhoz,és ott keletkezett a heg,te pedig életben maradtál.
-Gyűlöllek!Egy szívtelen,és agresszív idegbeteg vagy,aki a saját lányát megakarja gyilkolni!Nagyot csalódtam benned anya!
Kirohantam a házból,egyenesen a kocsimhoz,majd a rendőrségre hajtottam.A könnyeim csak úgy hullottak.
Berohantam az ügyeletre,s ezt kezdtem el mondani:
-Szeretnék feljelentést tenni az anyám ellen…
Mikor itt végeztem,hazamentem,de otthon már nem találtam senkit…
Ezek szerint anyát letartóztatták…
Nah,ez lenne a rész…Reméljük,mindenkinek tetszik,és sajnáljuk,hogy ennyit kellett rá várni!És esetleg észrevesztek vmi különbséget a részben?J
Rengeteg komit kérünk!
Puszi:Timi,Kicsi és Zudi
Emberek,sziasztok!Itt az új rész,megírtam én,mert nem tudtam,Kicsi mikor fog ráérni,és nem akarunk titeket várakoztatni.J
Courtney szemszög:
Annyi eljutott az agyamig,hogy felvágtam az ereimet,és kórházban fekszem…Istenem,mért nem hagytad,hogy hozzád kerüljek?Mért kell nekem tovább szenvedni?Miért teszed ezt velem?Meg akarok halni!Könyörgöm,ne kínozzatok ott fent!
Hirtelen nem éreztem semmit,lélegzésem megszűnt…Vagyis a gép lélegzése szűnt meg,már magam kaptam levegőt,és minden elcsendesedett körülöttem.
Késztetést éreztem arra,hogy kinyissam a szemem,és szemügyre vegyem a körülöttem lévő kórházi életet.
Nagy nehézségek és fájdalmak árán szemeim felnyílottak,és körbenézhettem a kórteremben…
Hirtelen nagy zajjal kicsapódott az ajtó,s 3 doki is belépett rajta…Jobban mondva,rontott be rajta.
Mindegyikük az ágyam mellé jött ,majd elkezdtek faggatni.
-Hogy van?Fáj valamilye?Mióta van ébren?Kap rendesen levegőt?
És a többi hülyeség.
-Mindegyikre szép lassan válaszoltam,majd az egyik emberke sarkon fordult,s elhagyta a részleget.Nem bántam,legalább egyel kevesebb kopasz fószer fog felettem lihegni…
E/3:
Az orvos kiment az aggódó hozzátartozókhoz,akik egyből felkapták a fejüket a hozzáértő jelenlétére.
-Uram,a lány már magától lélegzik,ébren van,és tud beszélni.Pár perc,és akár be is lehet hozzá menni.-szólt Joehoz
A srác annyira örült a helyzetnek,hogy egy kicsi kellett ahhoz,hogy kezet csókoljon az orvosnak,és örömtáncot járjon.Szívéről óriási kő esett le.
Nick és Kevin arcára is óriási mosoly ült ki.
Mindhárman nagyon boldogok lettek attól a tudattól,hogy Joe barátnője nem fogja őket itt hagyni,és megmarad Nick és Kevin szerető testvérének.
Ekkor a hátuk mögül zajt hallottak,s mikor megfordultak,mindhárman meglepődtek.Ugyanis Courtney anyja és apja sétáltak be a klinikára.Az édesanyját megértik,ő aranyos ember,vele már találkoztak,de,hogy az apja,hogy kerül ide,mikor miatta lett Courtney majdnem gyilkos?!o.O
Joeban felgyűlt az ideg,s nem bírta ki,hogy ne mondja el a véleményét a férfinak.
Elindult az ember felé,de természetesen testvérei lefogták,s így szóltak hozzá:
-Joe,nyugodj le!Nem érsz el vele semmit,max. annyit,hogy lila lesz a képe…-Kevin
-Nem érdekel!-Joe,majd kirángatta magát testvérei kezei közül
Odament a férfihez,majd hangosan kezdett hozzá beszélni:
-Maga meg mi a francot akar itt?Nem elég,hogy a lánya maga miatt akart öngyilkos lenni,még a kórházban is zaklatja?!-Joe
-Hé fiam,azonnal állj le,mert bajod lesz!Ki vagy te egyátalán,és mi jogod van bármilyen vádat emelni ellenem?-Courtney apja
-A lánya maga miatt vágta fel az ereit!-Joe kiabálva
Ekkor az orvos kijött a lány kórterméből,majd Joe felé fordult.
-Uram,kérem jöjjön velem,a kisasszony magát szeretné látni.-doki
-Megyek.-Joe majd követte a fehér köpenyes embert.
Courtney szemszög:
A maradék 2 doki leszedett a gépekről,s az engem itt hagyó ember már Joeval tért vissza-persze,az én kérésemre.
Szívem érezte,hogy egyre közelebb kerül hozzám,s egyszer csak az ajtóban pillantottam meg szerelmemet.
-Courtney!-futott felém Joe
Mikor az ágyhoz ért,szorosan megöleltük egymást,s utána pedig a csók következett
-Sajnálom…-fojt le egy könnycsepp az arcomon
-Mit?-Jo
-Hogy itt akartalak hagyni…-Én
-Nem történt volna meg…De miért tetted?-Joe
-Apám miatt…-Én
Ahogy elkezdtem beszélni,hirtelen éles sziréna hangot,s trappolást hallottunk a folyosó felől…
Ez lenne a rész,Kicsikém rem nem gond,h megírtam!(L)
Komikat kérünk,legyen 15…J
Puszi:Timi&Kicsi
Sziasztok.Itt van a kövi rész,Corni szemszögéből.És nem biztos,hogy túléli,mert nem biztos,hogy azt írom le,ami körülötte történik.:P
A vér egyre csak szivárgott ereimből,de fájdalmat nem éreztem.Tudtam,hogy ez azért van,mert szívem fájdalma sokkal nagyobb volt testem szenvedésénél.Hirtelen hangokat hallottam az ajtón kívülről,de nem törődtem vele.10 perc múlva valaki
perc múlva valaki egy erős lökéssel betörte az ajtót,de hogy ki,azt nem tudom,hisz szemeim ekkor csukódtak le…
(Most pedig E/3-ban írok tovább.)
Vajon Corni jól döntött?Helyesen tette,hogy véget akart vetni életének?Túléli ezt az egészet,vagy örökre távozik?Vajon Joe valaha is meg fog neki bocsátani?Biztosan nem tudták volna ezt az egészet megbeszélni az apjával?
A kérdés rengeteg,a válasz viszont kevés…Corni maga sem tudta,mért vágta fel ereit…Hiszen mindezt szíve fájdalma miatt tette,s apja reakciói is közrejátszottak.Valójában,ez volt az az ok,ami miatt Corni ezt tette.
Cornelia félt,hogy apja újra inni kezdett,és ismét alkoholista lesz belőle…Hogy értem azt,hogy ismét?Na,akkor elmondom…
Mikor Corni 9 éves volt,a szülei egyszer csúnyán összevesztek,s hónapokig külön éltek.Mikor kibékültek,az idillt újabb-szerencsére csak kisebb-veszekedések zavarták meg.Corni az ő kicsike kis 9 éves agyacskájával nem tudta mire válni a hangos esténkénti üvöltözéseket.Pár hét múlva apja részegen állított haza,és a kislánynak annyi szerencséje volt,hogy a nagyszüleinél volt.Mért volt szerencsére?Mert az apja megverte az édesanyját,aki persze elvált tőle,de Corninak még fél évig a nagyszüleinél kellett élnie,hisz az édesanyjának mindent fel kellett dolgozni.
Eközben az édesapja 4 éves börtönbüntetést kapott testi bántalmazásért,s a börtönben pár hét múlva napi rendszerességgel inni kezdett,s erre sajnos rá is szokott.
Arra a napra,mikor Corni először ment be az apjához a börtönbe látogatóba,kisebb sokkot kapott.Talán,ez az a nap,amire eddigi életéből a legeslegjobban emlékszik…
E/1:
2 hete töltöttem be a 13.-ik életévemet,és úgy éreztem,hogy itt van az ideje annak,hogy meglátogassam apámat a börtönben.Az elmúlt 3 évben nem volt erőm ahhoz,hogy őt úgy lássam,ahogy odabent van…De most erőt vettem magamon,s hozzá készülődök.
Felvettem egy fekete ujjatlan felsőt egy fekete flitterrel teli cicanadrággal,ehhez egy fekete magassarkút és egy 3 soros szürke-fekete övet,majd elindultam.
Mikor odaértem a börtönhöz,a gyomrom hihetetlenül nagy görcsbe rándult.Szép lassan elindultam befelé,s amikor a portához értem,alig jött ki hang a torkomon.
-Jó napot.Az apámhoz jöttem.-Én alig hallhatóan
-Hogy hívják az édesapját?-portás
-Andrew Swift.-válaszoltam elhaló hangon
-Fáradjon be a 13-as szobába,és nemsokára ott lesz az édesapja is.-portás
-Köszönöm.-Én
Lassan elindultam a beszélő-szobákhoz,s mikor megtaláltam a 13-as szobát,s bementem.Leültem az egyik székre,s vártam,hogy hozzák az apámat.Nem tellett el 5 perc,itt is voltak.
Ahogy nyitódott az ajtó,egyből felugrottam,s csakis az apámat néztem.Amikor meglátott,csak ennyit tudott kinyögni:
-Kislányom!-Apa
Az őr levette róla a bilincset,majd így szólt.
-5 perc áll a rendelkezésükre,a bűntettről szólni tilos!-őr
-Rendben.-válaszoltunk
Apa leült velem szemben,majd beszélgetni kezdünk.
-Nem gondoltam volna,hogy be fogsz hozzám jönni.-Apa
-Ugyan miért?-Én
-Azt gondoltam,hogy amiatt,hogy itt vagyok,már nem foglak érdekelni.-Apa
-Az apám vagy.Az elmúlt 3 évben azért nem jöttem,mert nem volt hozzá elég lelki erőm.-Én
-Sajnálom.-Apa
-Amúgy hogy vagy?-Én
-Szörnyen.Már ötmilliószor megbántam,amit akkor anyáddal tettem,és most keményen megfizetek érte…-Apa szomorúan
-Az biztos.És miért verted meg anyát?-Én
-Be voltam rúgva,és anyád volt a közelemben…-Apa
Ekkor az őr megköszörülte torkát,jelentvén,hogy ezt a témát hagyjuk el.
-Megy az iskola?-Apa
-Megyeget,szerintem felvesznek oda,ahova szeretnék menni.-Én
-Hölgyem,letelt az öt perc,vissza kell vinnem az apját a cellába.-őr
Mindketten felálltunk,kiléptünk az asztal mellé,s apa így szólt:
Mond meg az otthoniaknak,hogy puszilok mindenkit.És köszönöm,hogy bejöttél hozzám.-Apa
-Rendben.Szia.-Én
-Szia kislányom.-Apa
Őt visszavitték,én pedig hazaindultam…
E/3:
Corni eközben megkapta a Joe által adott vért,de a gépek hirtelen abbahagyták a sípolást,Corni pedig hirtelen abbahagyta a levegővételt…
Na,ez lenne a rész,remélem tetszett mindenkinek.Min.15 komi,és szorítsatok nekem,hogy a szombati napom jól sikerüljön!!!J
Itt vannak a képek a ruhákról:
Öv:
Felső:
Leggings:
Cipő:
Puszi:Timi
Sziasztok!Megjött az új rész,és köszönjük a kommenteket!Ez a rész Joe szemszöges lesz…:)
Corni szemszög:
A fal mellé csúsztam,s a borotvát az ereimhez emeltem,s szép lassan végighúztam erekkel teli csuklómon az éles tárgyat.
A vér egyből,s egyre gyorsabban távozott testemből,s óriási fájdalmat érezve mondtam ki életem utolsó 2 szavát:
-Szeretlek Joe.
Joe szemszöge:
-Végre itthon. – huppantam le a kanapéra. – Fárasztó volt ez a koncert.
-Nem csoda, elvégre folyton végigugrálod az egészet. – nevetett Kevin. – Mint valami nikkelbolha.
-De a nikkelbolha most éhes, szóval megy enni. Ki tart velem?
-Én is.-Nick
-És én is. – Kevin
így mind a hárman elindultunk ki a konyhába, ahol összeütöttünk magunknak egy – egy szendvicset, majd leültünk az asztalhoz, megenni.
-Annyira sajnálom Cornit- tört ki belőlem-Hogy nem érti meg az apja, hogy azt csinál a saját testével, amit akar? Ha ő tetoválásokat akar, akkor nem tilthatja meg neki! Ráadásul, hogy anyagilag is független, egyáltalán nincs joga őt leugatni.
-Ez így van, de gondolj bele, a mi apánk sem örülne, ha hirtelen azt látná, hogy egyik napról a másikra tele lettünk tetoválásokkal.-Nick
-Ez igaz, de ő nem is olyan stílusban esne nekünk, mint amit én kinézek Corni apjából! Nem hiába mondta azt délután, hogy az apja meg fogja ölni, ha meglátja!
-Azzal nem mész semmire, ha te is nekiállsz idegeskedni. – mondta Kevin.
-Tudom, de akkor is. Nem akarom még egyszer elveszteni.-Én
-Nem fogod, nyugi.-Kevin
-De akkor is rossz érzésem van.-Én
-Sziasztok fiúk!-Jött be anya a konyhába
-Szia mama! – köszöntünk neki kórusban.
-Na, milyen volt a koncert?
-El sem hiszem, hogy ennyi idő után még mindig megkérdezed. J A válasz pedig még mindig ugyanaz rá. Fantasztikus! Sosem fogjuk tudni eléggé megköszönni a rajongók felénk áradó szeretetét. Annyira aranyosak, hogy az valami hihetetlen! Persze vannak eléggé idegesítő rajongók is, akik melltartóval dobálóznak, meg ilyesmik, de szerencsére nem ők vannak többségben.-Kevin
-És itthon történt valami érdekes?-Joe
-Hát… igazság szerint igen. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet – e elmondani, de Joe, azt hiszem, jogod van tudni erről.
-Miről anya? Megijesztesz.-Nick
-Nemrég átjött Corni.-Anya
-Igen? És most hol van? Anyu, mondd már, kérlek! –Én
Fél perc alatt felment kb. a duplájára a pulzusom. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, hogy mégis volt alapja az előbbi rossz megérzésemnek!-gondolkodtam magamban
-Fent van a fürdőszobában. Az édesapja nagyon csúnyán elbánt vele.-Anya
-A tetoválásai miatt?-Nick
-Igen.-Anya
-Látjátok, én megmondtam! – felpattantam, és rohantam fel az emeletre, ahogy csak bírtam.
Ahogy a fürdőhöz értem, szembesültem a ténnyel, hogy Corni magára zárta az ajtót. Kulcsra. ÚRISTEN!!! Eddig még nem mondtam neki, hogy ennek az ajtaját nem szabad bezárnia, mert már régóta rossz, és ki kell cseréltetni az egészet! Én is jártam már úgy, hogy bezártam ide magam, órákon keresztül ültem ott, amíg ki tudták Kevin-ék kívülről nyitni az ajtót, mert beragadt. Viszont azóta még senkinek nem volt ideje arra, hogy ezzel foglalkozzon, meg hát alig vagyunk itthon, és mindenki tud erről, hogy ezt nem lehet kulcsra zárni. Mindenki, kivéve Corni-t.
–Corni!!!- kiáltottam, miközben ököllel vertem az ajtót, hátha sikerül kinyitnom, vagy hátha meghallja. De semmi válasz. Többszöri szólongatás után feladtam, és lerohantam vissza a konyhába. – Nem válaszol. És kulcsra zárta az ajtót.
-Akkor nincs más választásunk, mint betörni. – mondta Nick
-Remek, akkor segítsetek légy szíves. –Én
Egyből nekifeszültünk,s hárman, közös erővel betörtük az ajtót. Ami bent fogadott minket, attól még a szívverésem is leállt. Corni a földön feküdt egy vértócsában, a tükrön pedig egy búcsúlevél szerűség díszelgett.
-Hívom a mentőket. – fordult ki azonnal Kevin. Anyu azzal foglalatoskodott, hogy legalább valamennyire elállítsa a vérzést, így is úgy tűnt, hogy nagyon sok vért vesztett már. Én pedig elolvastam Corni üzenetét a tükrön.
Nem tudtam,hogy mit miért tesz,de nem hagyhattam,hogy elveszítsem!Bármit megtennék érte!És ahogy a levelét olavstam,elhűltem…
-Ugyan mi a fenét kellene neki megbocsátanom?! Semmit! Max azt, amiért megpróbált itt hagyni, de nem fog szerencsével járni! Nem fogsz, érted! – rogytam le a teste mellé. Nem érdekelt a temérdek vér, magamhoz öleltem, és végig szorítottam magamhoz, amíg megérkeztek a mentők.
Nem akartam elengedni magam mellől,de tudtam,hogy muszály lesz.
Bármiféle kérdés nélkül azonnal vitték le a mentőautóba, és atomsebességgel száguldottak vele a kórház felé. Mi kocsival követtük őket.
-Túl sok vért vesztett, azonnal vérátömlesztés kell neki! – hallottuk az orvos ordítását.
-Tudják a hölgy vércsoportját?-Nővérke
-Igazság szerint nem. – néztünk egymásra tanácstalanul.
-Rendben, akkor először egy gyors vércsoport vizsgálat. – szaladt el a nővér, de pár percen belül tényleg vissza is tért. – A barátjuknak eléggé ritka vércsoportja van. 0 pozitív. Ennél már csak a 0 negatív a ritkább. Ismernek valakit, akinek egyező a vércsoportja?
-Az enyém igen. – feleltem azonnal.
-Lehetséges,hogy Öntől vesszük le a szükséges vérmennyiséget a lány megmentéséhez?-Nővér
-Természetesen.-Válaszoltam egyből
-Fáradjon velem, kérem. – követtem a nővért, aki legnagyobb bánatomra nem a műtőbe vezetett, ahol Corni életét próbálták megmenteni, hanem egy kicsiny szobába, ahol mindössze egy szék és egy mérlegszerű tárgy volt, valamint szekrények.
Onnan előkerült a tasak, amibe majd a vérem fog kerülni, valamint a tű is. Leültem a székbe, és vártam, hogy fertőtlenítsen, és megszúrjon. Sosem szerettem, ha tűvel szurkálnak, de Corniért bármit képes vagyok elviselni. Mikor végzett, a kezembe nyomott egy kis labdát, azzal az instrukcióval, hogy néha szorítsam össze, majd magamra hagyott. Olyan tíz perc alatt le is jött a fél liter vér, amire szükség volt, ezt a mérleg pittyegéssel jelezte.
Ahogy felálltam a székről,rettentően megszédültem,de szép lassan kibotorkáltam a többiekhez.
-Na hogy vagy öcsi? – veregette meg a vállam Kevin, mikor csatlakoztam hozzájuk.
-Furán. Kóvályog a fejem.-Válaszoltam
-Üljön le, és hozzanak neki teát, és valami ennivalót. – javasolta a nővért, majd bement a műtőbe az értékes vérrel.
A fiúk hoztak nekem kaját, majd hárman együtt vártuk, hogy végre kijöjjön valaki a műtőből.
-Már mióta bent vannak. – nyafogtam. – Ennyi ideig tartana néhány deci vért bepumpálni az ereibe?
-Jaj Joe, ha most nekiállsz hisztizni, attól még nem végeznek hamarabb.
-Igen rájöttem, de te is tudod, hogy mindig is utáltam várni! Különben is. Ha most Danielle feküdne a műtőben, akkor te nem így viselkednél?
-De, valószínűleg igen.
-Na látod! – felpattantam a székről, és úgy jártam fel és alá a folyosón, mint a dühös oroszlán a kifutóján. Többet inkább nem is szóltak hozzám, ami jelen helyzetben csak jó volt. Csak feleslegesen veszekedtünk volna. Amikor kijött az orvos a műtőből, azonnal odarohantunk hozzá, és egymás szavába vágva, a másikat túlkiabálva kérdeztük a dokitól, hogy mi történt, hogy alakult a műtét.
-Nos, a kisasszony tetemes mennyiségű vért vesztett…-Kezdett bele a doki
-De sikerült megmenteni?-Türelmetlenkedtem
Na,ez lenne a rész,ami remélem mindenkinek tetszik,hisz már másodszorra írtam meg,mert elveszett…LA következő rész Corni szemszögéből lesz ez a rész,ami remélem senkinek sem gond.Sok-sok és hosszú 15 komit kérünk!
Puszi:Kicsi
Sziasztok.Megjött az új rész,és a komi nagyon kevés…Ennek a résznek a felkerülése is Dorkának köszönhető!
Ahogy Jess kimondta azt,amit kimondott,rosszul lettem!Ha apám így fog meglátni,nekem annyi-szó szerint…
-Mi a baj kicsim?-Joe
-Apám megöl,ha meglát!-Én
-Mért is?-Kevin
-Gyűlöli a tetoválásokat,a piercingeket,és mindent!Meglát,engem komolyan megöl!-Én már-már sírva
-Nyugi Corni!Mindent megoldunk!-Joe
Aznap éjjel végig csak takarítottunk,pakoltunk,stb.Másnap reggel Jessica 9-re ment anyáékért,én pedig direkt egy hosszú ujjú felsőt vettem fel,de sajnos,a halántékomon és az ujjaimon lévő tetkók is tökéletesen meglátszottak…
Mikor apáék megérkeztek hozzánk,s bejöttek.Apu egyből engem keresett,mert állítása szerint „a kedvenc kislánya” vagyok.
A konyhában voltam,s mikor vele szembe fordultam,arcán látszott,hogy mindjárt ki fog törni.
-Mi a jó fene van rajtad te gyerek?-üvöltözött apám
-Minek néz ki?-Én
-Ne merj pimaszkodni,mert kapsz egyet!-Apa
-Meg ne merj ütni!-Én
-Mért,mi lesz,ha megütlek?-Apa még mindig üvöltve
-Légy szíves,ne kiabálj,és nyugodj le!-kiabáltam már én is
-Te csak ne mond meg nekem,hogy mit csináljak!-Apu
-Apa meg ne mert ütni!-Jessica
-Nem fogom bántani,de ti most menjetek csak szépen fel az emeletre!-Apa dühösen
-Mit akarsz tőlem?-Én
-Mióta vagy tele ilyen baromságokkal?-Apa
-3 éve.-Én
-Mi?!Már 3 éve mérgezed magadat ilyen ökörségekkel?!Ide figyelj!Mondj el mindent,mert nem köszönöd meg azt,amit tőlem fogsz kapni!-Apa fenyegetőzve
Hirtelen az jutott eszembe,hogy apa elkezdte a régi életét élni,és újra iszik…
-Igen,3 éve varratom magamat,és képzeld el,te is rajtam vagy!És én úgy tudom,hogy neked is van tetoválásod,sőt,te még hozzá 6 évig alkoholista voltál!-Én
-Te ne gyere én velem,mert adok egy pofont!-Apa
-Na jó,ebből elég volt!-Én
Kiléptem apám elől,majd felrohantam az emeletre anyáékhoz.
-Bántott?-Anya sírva
-Nem.Ha meg meri próbálni,ne aggódjon,nem fog örülni annak,amit tenni fogok.-Én
-Kicsim,hagyd rá,semmi butaságot ne csinálj,kérlek szépen!-Anya
-Nyugi anya,nem fogok!Gyere,megmutatom a szobádat.-Én,majd anyát elvezettem az alvóhelyére
Már este 11 körül volt az idő,mikor kopogtak a szobám ajtaján.
-Ki az?-Én
-Az apád vagyok,most azonnal engedj be!-Apa
-Már alszok,majd holnap.-Én
-Nyisd ki,vagy betöröm!-Apu
-Apa,nyugodj már el!Most szeretnék aludni,mert holnap korán kelek,majd reggelinél beszélünk!Jóészakát.-Én
-Azért kelsz korán,hogy tovább rondítsd a tested?-Apu
Pár perc múlva egy óriási csapódást hallottam,s egyből felugrottam az ágyból,majd apámat vettem észre,miközben feláll az ajtó darabjai közül.
-Na,gyere csak ide,te Isten átka!-Apa kiabálva,dühöngve,vér vörös fejjel
Tudtam,hogy megint ivott,és féltem,hogy ismét anyagozott is…
Hátrálni kezdtem,s hirtelen a falba ütközben.Apám persze közeledett felém,s a továbbmehetetlenségemet(nagyon értelmes szó,én írtam…xxĐ)ki is használta,s elkapta a kezemet.
Magához rántott,s a csuklómat végig szorította.
Ekkor óriási csattanást hallottam,s rettenthetetlenül nagy fájdalmat éreztem az arcomon,s a vér ízét a számban.Ekkor a szemem alatt,és a szemöldököm környékén kezdett hasogatni a fájdalom,s egyre több vér folyt le az arcomon.
Az a vadállat apám hirtelen kidőlt,én pedig erőt véve magamon rohanni kezdtem Jonasékhoz.
Mikor odaértem,eszeveszetten nyomtam a csengőt,s Denise egyből kinyitotta az ajtót.
-Corni,mi történt veled?Vagy ki csinálta ezt?-Denise megijedve
-Az…az..az apám…A tetoválásaim miatt…-hebegtem
Denise erősködött,hogy had ápoljon le,s én beleegyeztem,de előbb muszály volt elmennem a mosdóba megnézni,hogy mit csinált velem az az idióta állat apám.
Ahogy bementem a mosdóba,egyből megláttam magamat a tükörben,s rosszul lettem.
A vér ellepte az arcomat,s a szám és a szemöldököm több,mint 3 helyen fel volt repedve.Apám sohasem emelt kezet egyikünkre sem,még akkor sem merte megtenni,mikor be volt rúgva.
Szép lassan leereszkedtem a fal mellé,f felvettem a mellettem heverő borotvát.Mindent végig gondoltam,ami eddig történt velem,és tudtam,hogy apám csak tovább kínozna…
Az ajtót bezártam,s a szekrényben kezdtem kutakodni,míg nem rátaláltam egy alkoholos filcre.Levettem a kupakját,majd remegő kézzel a következőt írtam a festett falra:
„Az apám megint elkezdte a régi életét élni,és én voltam az első áldozata a tetoválások miatt
.Tudom,hogy ha tovább maradok,előbb utóbb ki fog készíteni.Köszönök nektek mindent!
Ti vagytok a legcsodásabb emberek,akiket valaha is megismertem.
A legnagyobb titkomat magammal viszem…
A túlvilágon majd talán találkozunk,de ti biztos,hogy nem a pokolba fogtok jutni…
Köszönök mindent,és Joe: Bocsáss meg nekem!
Corni”
Ekkor ismét a fal mellé csúsztam,s a borotvát az ereimhez emeltem,s szép lassan végighúztam erekkel teli csuklómon az éles tárgyat.
A vér egyből,s egyre gyorsabban távozott testemből,s óriási fájdalmat érezve mondtam ki életem utolsó 2 szavát:
-Szeretlek Joe.
Ennyi lenne,rem,h tetszik!Írjátok meg,h sztetek mi lesz Cornival!A kövi Kicsié…
És a rész most egész hosszú lett,úgyhogy a komihatár ezentúl a 12!
Ha nem lesz meg,én ne tudom,mit fogok csinálni!
Puszi:Kicsi&Timi
Sziasztok.Itt van a kövi rész.
Tiszta ideg voltam.Nick és Kev próbált nyugtatni,kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nyugi,nincs semmi komoly baja!-Kevin
-De,miattam van itt!-Én
-De,nem lesz maradandó baja,hanem felgyógyul!Ne aggódj!-Nick
-Köszönöm,hogy ilyenkor is mellettem vagytok!-Én hálásan,majd megöleltem őket
-Ez csak természetes!-Kevin
Mikor Denise és Kevin bá’ is kijött Joetól,Nick ment be,majd Kevin.
Úgy döntöttem,én is bemegyek Joehoz.
Mikor az ajtóhoz értem,lenyomtam a kilincset,majd bementem.
Ő ott feküdt az ágyon,mozdulatlanul.Fején óriási fehér kötés volt,ami miatt rosszul éreztem magamat.
Az ágya mellé húztam egy széket,ami rettenthetetlenül nyikorgott.
Ha akartam sem tudtam volna felébreszteni Joet,mivel olyan mélyen aludt.Megnyugodtam,hogy rendesen kap levegőt…
Leültem a régi székre,majd elkezdtem hozzá beszélni.
-Joe,én sajnálom!Nem akartam,hogy ide kerülj!Sajnálom,hogy olyan bunkó voltam,és sajnálom a pofonokat is!Remélem,meg tudsz nekem bocsátani!-mondtam neki halkan
Tudtam,hogy nem fogom felébreszteni,de akkor sem akartam az teljes hangomat hallatni.
-Már régen megbocsátottam!-hallottam magam mellett egy nyöszörgő hangot
-Jészusom,de jó,hogy felkeltél!-mosolyogtam hálásan Joera
Corni,én sajnálom,hogy olyan bunkó voltam veled,nem direkt csináltam!Csak nem akartam rossz fényt hozni a bandára,és emiatt veled szemétkedtem,és bevallom,hogy nagyon hiányoztál,és én még mindig szeretlek!Kérlek,te bocsáss meg nekem!-Joe alig érthetően
Meglepődtem azon,amit mondott…Nem gondoltam,hogy tényleg így érez…És,ha belegondolok…
-Én is szeretlek,és soha nem is haragudtam rád!-Én mosolyogva
Kimondtam az igazságot.Nem tudom,hogy mit fog erre reagálni…
-Szeretném,ha újra kezdenénk a kapcsolatunkat!-Joe
-Benne vagyok.-mondtam
Annyira boldog lettem!Tudtam,hogy a szerelem nagyon jó dolog,de hogy ennyire…(Én péntek óta vagyok tiszta happy,és az is levakarhatatlan rólam!(L)(L)(L))
Ajkaink közelítettek egymáshoz,majd megtörtént az,ami régóta nem:megcsókoltuk egymást.
Végre,édes ajkait éreztem számon!Csodás,és felemelő érzés volt,amit nem akarok már senkinek sem átadni!Úgy látszik,az a baleset kellett ahhoz,hogy kibéküljünk…
Hirtelen kinyílt az ajtaja a kórteremnek,s Kevin és Nick jött be boldogan,s mosolyogva.
-Végre,hogy kibékültetek!-Kevin
1 hét múlva haza is engedték Joet,s a kötés is lekerült a fejéről.Minden nap bejártam hozzá,és mindent előröl kezdtünk.
Most épp Joéknál voltam,a hő miatt csak egy szál bikiniben.
-Lemegyünk fürdeni?-Joe
-Persze.-Én mosolyogva
Lementünk a medencéhez,s mind a 4-en egyből a vízbe mentünk.
-A szüleid mit szóltak a tetoválásaidhoz?-Joe
-Nem tudják.Anya is csak egyről.Ezért nem megyek hozzájuk látogatóba,meg amúgy is az ország másik felén élnek.-Én
-Az ott a szíved alatt én vagyok?-kérdezte Joe,majd a mellem alatt végigtapogatta azt a portrét,ami róla készült.
Persze,Nick és Kev csak röhögött rajtunk.
-Ezt nem itt kéne,és igen,az te vagy.-Én
-Jó helyre kerültem…xxĐ-Joe
-Szegényke kicsit meghülyült az eséstől.-röhögött tovább Kevin
-Hülyék vagytok mind a hárman!-Én
Aznap este mindhárman átjöttek hozzánk,és itt vacsoráztak.Kaja után Jessica savanyú képpell jött be a nappaliba.
-Mi a baj,citromba haraptál?-kérdeztem
-Anyáéknak holnap szál le a gépe,szóval készülj fel,mert hozzánk jönnek látogatóba,és míg itt vannak,itt fognak lakni.-Jessica
-Neeeeeeeeeeeee!Az nem lehet!Apa kinyír!-Én könnyezve
Ennyi lenne,bocsi,hogy eddig vártatok rá,de nem volt időm megírni!...Remélem,mindenkinek tetszik,minimum 10 komit kérünk!Kicsi,a kövit szeretném én megírni,ha nem gond…:$
Puszi:Timi
11. rész
Elengedte kezemet, ami vérvörössé vált keze szorításától. Ő elindult a medence felé. Tudtam, hogy mit akarok csinálni, és nem is szalasztottam el az alkalmat. Halkan Joe mögé mentem, majd mikor pont a medence szélénél állt, jobb lábamat felemeltem. Ezt követte a két kezem, majd jó erősen rúgtam a hátsóján egyet, s a vízben végezte.
Én visszaindultam Kevékhez, de furcsálltam, hogy semmi hangot nem hallok, csak a lépteim zaját.
Ekkor megfordultam, s nem hittem a szememnek… Joe sehol, a víz pedig piros… PIROS??
-Joe!- sikítottam, és azonnal beugrottam a medencébe, hogy felhozzam őt a felszínre. Akármekkora bunkó is volt velem, és akármennyire utálom én is, mégiscsak ember vagyok, azt azért nem nézhetem tétlenül, hogy meghal! Kisebb küszködés árán, de kihúztam az ájult Joe-t a medence szélére, a fejéből még mindig folyt a vér. Nem bírtam tovább idegekkel,elsírtam magamat.
-Kevin! Nick!- kiáltottam. A fiúk persze azonnal lent termettek mellettem.
-Jézusom Corni, mi történt? – kérdezte Kevin.
-Én csak… veszekedtünk ugye, én meg belelöktem a medencébe, de arra nem számítottam, hogy pont úgy esik, hogy betöri a fejét! Egyszerű lehűtésnek szántam! – mondtam sírva.
-Jól van, nyugodj meg. A legfontosabb, hogy hívjuk a mentőket.
-Nick már futott is be a mobiljáért, és azonnal tárcsázta a mentőket.
Én közben kicsit remegni kezdtem,hisz tiszta ideg voltam.Istenem,mi lesz,ha meghal?Az csakis az én hibámból történhet meg!
-Pár percen belül itt is vannak. – tért vissza.
-Mondtak valami mást? Például, hogy mit csináljunk, amíg ideérnek? – kérdeztem idegesen
-Csak annyit, hogy próbáljuk meg elállítani a vérzést, amennyire lehet. – Nick és Kevin közös erővel bevitték Joe – t a nappaliba, és lefektették a kanapéra. Kevin közben részletesen elmagyarázta, hogy hol találok fertőtlenítőt, kötszert, és ehhez hasonló, szükséges dolgokat. Én remegve,s idegesen szedtem össze a cuccokat a házban, és siettem vissza hozzájuk, a nappaliba. Viszont nem tudtam egy bizonyos távolságnál közelebb menni Joe – hoz. Csak a fiúk kezébe nyomtam a „felszerelést”, egyértelműsítve ezzel, hogy a többi az ő dolguk.
-Corni, segítenél? – kérdezte Nick.
-Én… bocsi… de nem.- dadogtam.
-Heeey, nincs magánál, nem fogja tudni.
-Jó, tudom, de képtelen vagyok rá! Nem azért nem megy, mert ő Joe! Ha így lenne, a medencéből sem húztam volna ki! Tök mindegy, hogy te, vagy Kevin, vagy ha a tulajdon testvérem feküdne itt, akkor sem lennék képes rá!
-Oké, csak nyugodj meg.- csengetést hallottunk, megérkeztek a mentők. Én hasznossá tettem magam, és beengedtem őket. Ők azt mondták, hogy igazán éretten és a helyzetnek megfelelően viselkedtünk, közben pedig hordágyra rakták Joe – t és elindultak ki a mentőautó felé.
-Melyik kórházba viszik? – ezt most én kérdeztem? A jelek szerint igen.
-A California Medical Center – be. – felelte a mentős.
-Remek. – felelte Kevin. – Átöltözünk és indulás. – a fiúk gyorsan felöltöztek, aztán hazavittek engem is, ahol gyorsan magamra kaptam egy zöld pólót, egy fekete csőfarmert és a zöld Converse – emet. Egészen gyorsan odaértünk a kórházhoz. Kevin – t jelen pillanatban egyáltalán nem izgatta semmilyen sebességkorlátozás, tövig nyomta a gázpedált, ahol csak lehetősége volt rá. Rajta is és Nick – en is látszott, hogy idegesek. És meg kell vallanom, én is ideges voltam. Még Joe iránt is van bennem annyi humanizmus, hogy ne kívánjam a halálát, vagy azt, hogy valami baj történjen vele. Főleg akkor nem, ha a baleset az én hibámból történt.
-Jó napot kisasszony, Joseph Jonas rokonai vagyunk. Megtudhatnánk, hogy most hol van?
-Lássuk csak… - pötyögött a lány a pult mögött a számítógépen. – Mr. Jonas – t még műtik. Ha befejezték a műtétet, még egy ideig az intenzív osztályon tartják majd, megfigyelésre.
-Köszönjük.
-Igazán nincs mit. A műtét végéig, kérem, várakozzanak a harmadik emeleten. Ott vannak a műtők és az intenzív osztály is. A kettes műtőben van éppen.
-Rendben. Még egyszer köszönjük, és viszlát! – köszöntünk el a nővértől, majd lifttel felmentünk a harmadik emeletre és ott leültünk.
-Le kell mondanunk a koncerteket és az interjúkat. Legalább az elkövetkezendő két – három hónapra előre. Ha végeztek a műtéttel, fel is hívom apát, addig nem idegesítem feleslegesen őket, és akkor ezt is megbeszélem vele.
-Hiszen még azt sem tudjuk, mi is van vele pontosan! – ellenkezett Nick. – Nem kéne egyből temetni!
Én sírva ereszkedtem le a fal mellé,hisz annyi volt rajtam a nyomás.
-Figyelj, oké, igazad van, temetni még tényleg nem kell, de ha már műtik, akkor biztosan nem engedik még holnap haza. – értettem egyet Kevin – nel a könyneimmel együtt – Legrosszabb esetben még az is megeshet, hogy emlékezetkiesése van. – felálltam a fal mellől, és az ablakhoz sétáltam. Amit azon kinézve láttam, attól még a szám is tátva maradt. – Fiúk…
-Mi az?
-Lehet, hogy jobb lenne, ha már most felhívnátok a szüleiteket.
-Miért?
-Mert nem hiszem, hogy a médiából szeretnék megtudni, hogy az egyik fiúk kórházban van.
-Tessék? – kiáltottak fel.
-Igen. Itt áll a bejárat előtt egy rakat újságíró. Szerencsére a kórház biztonsági őrei nem engedik be őket az épületbe. – közvetítettem, amit láttam.
-Akkor inkább azonnal hívom is anyáékat. – pattant fel Kevin a székéből, és arrébb vonult telefonálni. Mi addig csendben elvoltunk Nick – kel. Miután végzett, újból csatlakozott hozzánk.
-Azt mondta anya, hogy máris elindulnak ide. Meg persze hoznak be néhány dolgot, amire szüksége lehet Joe – nak a kórházban.
-Vajon meddig fogják benntartani?
-Sejtelmem sincs. Remélem, nem sokáig. – ezen és hasonló dolgokon elmélkedtünk, amíg meg nem jöttek a Jonas szülők.
-Mi történt? Hogy van? – futott hozzánk Denise, amint kinyílt a liftajtó.
-Még bent van a műtőben. A feje tört be, ahogy beleesett a medencébe.
-De még is mi történt? Hogyan törhetett be a feje a medencében?
-Veszekedtünk Joe – val, én belelöktem a medencébe,mert meg akart pofozni,stb., ő pedig szerencsétlenül esett. Röviden ennyi. – feleltem. – Denise, én annyira sajnálom. – mondtam bűnbánó arccal.
-Ugyan Cornelia, nem a te hibád. Joe mindig is ön – és közveszélyes volt, nem te tehetsz róla, hogy pont így esett.De,hogy meg akart pofozni…Majd beszélek vele.-Denise
-De én akkor is… ha nem veszekedtünk volna, ő pedig nem lett volna olyan kőbunkó, akkor nekem nem jutott volna eszembe belökni őt a medencébe, és most legalább jól lenne.
-Elnézést, Önök a beteg rokonai? – jött ki egy orvos a műtőből.
-Igen! – szaladtunk oda mindannyian hozzá.
-Én az anyja vagyok. Ők pedig itt az apja, a testvérei és a barátnője. – mondta Denise. Jelen helyzetben inkább nem vitatkoztam a rám használt, „barátnője ” kifejezés miatt.
-Nos, a fiúnak csúnya seb keletkezett a fején az eséstől – nahát, ha nem mondja… olyat mondjon, amit még nem tudok –, de sikerült teljesen elállítani a vérzést, összevarrni a sebet, és stabilizálni az állapotát. Az altatás miatt még egy ideig eszméletlen lesz, és még az intenzív osztályon kell tartanunk megfigyelésre, hogy kiszűrjük az esetleges agyi károsodást. De egyesével bemehetnek hozzá.
-Értjük. És köszönjük doktor úr!
Ez lenne a rész,sok-sok és hosszú komikat kérünk,min.10-et!
Puszi:Kicsi
Sziasztok.Megjött az új rész.Nem is tudom,hogy járhatunk már a 10.-ik résznél,de kifejezetten örülök neki.Ha nem lesz 10 komi min.,akkor nem lesz egy hamar új rész…
Nem tudtam,hogy Joe hogyan lehet ilyen szemét.Eddig olyan kedves és aranyos volt,most meg amilyen jó volt,olyan szemét és bunkó lett.Bevallom,jól esett,hogy pofon vágtam,mert úgy éreztem,megérdemli.Mikor felértem Nick szobájába,nem is kopogtam,csak berontottam,majd levágtam magam az ágyra.
-Bocsi,de Joe kikészített.-Én
-Mit mondott?-Kev
-Mondtam neki,idézem:ég veled,Joe Jonas,szép volt,jó volt,de vége,és ő erre ovisnak nevezett,én meg megpofoztam.Olyan szemét disznó lett belőle.-Én
-Igen,tudjuk,Velünk is bunkó.-Nick
-Menjünk ki,fürdeni akarok.-Kev
-Okés.-Én
A fiúk levették magukról a felsőt,majd le is mentek.Miután egyedül maradtam,levetkőztem. Fogtam a naptejet és a törölközőt,majd lementünk.Be kellvallani,Nicknek és Kevinnek is egész jó teste van…
Joe csak feküdt a medence szélén,nem csinált semmit jó formán.Én elkezdtem bekenni magamat krémmel.
-Nick vagy Kev,valamelyikőtök bekeni a hátamat?Persze ha csak nem gond…-Én
-Persze,hogy nem az.De Joe nem lesz féltékeny?-Kev
-Hagyjál már azzal a szemét döggel.-Én
-Okés.-Kev
-Hey,Corni!Jól állnak a tetkók!-Nick
-Köszi.-Én
Bekente a hátamat,majd miután végzett,Nick és Ő felkapott.Kev a kezeimet,Nick a lábaimat fogta,és egyszer csak valami kicsit kemény és vizes dolgok kötöttem ki.
Na kitaláljátok ki volt az?Persze,hogy Joe…Mindketten a medence alján voltunk,és Joe mellkasán feküdtem,persze nem önszántamból.Mikor észhez tértem az esés után,egyből felfelé kezdtem úszni.Mikor felértem a víz felszínére,a fiúkat kezdtem el keresni,akiket egyből meg is találtam.
-Hogy lehettek ilyen szemetek?-Én mérgesen
-Nyugi,csak hülyültünk.-Nick
-Nem volt jó vicc.-Én,s közben kimentem a medencéből
-Jó,okés.Tudjuk.Bocsika.-Kev
Eközben Joe is kikászálódott a medencéből,s a feje szinte vér vörös volt,ami 1000 fogon gőzölgött.Felénk tartott,és tudtam,hogy balhét fog csinálni…
-Ti normálisak vagytok?-Joe dühöngve
-Mi?Nézz már magadra!Mostanában olyan bunkó lettél velünk,mint még soha életedben senkivel sem!-Nick kiabálva
-Ti löktétek nekem ezt a szerencsétlent!Azt hiszem,jobb lesz,ha elköltözök,mert kibírhatatlanok vagytok!-Joe
-Ők a kibírhatalanok?Mért Joe?Te mi vagy?Mert,hogy nem szent,az is biztos!Mért kell ilyen bunkónak lenned?ha hiszel nekem,akkor nem leszel ilyen idióta!Hagyd őket békén,és szemétkedj mással,mert ők semmiről sem tehetnek!-Én kiabálva,s ismét megpofoztam a jobb kezemmel
Ebben az ütésben sokkal nagyobb és több erő volt,mint az előzőben.Miután elvettem kezemet arcáról,észrevettem a tenyerem vörös nyomát.
Az agyvize még jobban forrt,mint eddig.Miközben kezem elhúzódott testétől,ő erősen megfogta,s a szabad kezét már emelte is a magasba,amit idő közben ökölbe szorított.
-Ha meg mersz ütni,neked véged!-Én
-Miért?Mit fogsz velem csinálni?-Joe,aki semmit sem változatatott előző testhelyzetén
-Miért érdekel annyira?-Én
-Félsz válaszolni,vagy mi van?-Joe
-Fiúk,legyetek szívesek menjetek be,mindjárt megyek én is.-Én
-Okés,de siess.-Kevin
-Most azonnal engedj el!-Én
-Mi lesz,ha nem?-Joe szemét módon
Elegem van ebből az alattomos szemét disznóból!Bal kezemet felemeltem,majd egy újabb pofont kevertem le neki,így már mindkét arcát a tenyerem piros nyoma díszítette.
Szerencsére ő erre elengedett.
-Mi van,te csak pofozkodni tudsz?-Joe gúnyosan
-Kérsz még?-Én
Sohasem gondoltam magamról azt,hogy erős lennék,sőt,semmi kis izmom sem volt.,de ezek az ütések egész erősre sikeredtek.Viszont,ha ő ütött volna meg engem,nem álltam volna jót magamért.
-Nehogy azt hidd,hogy erős vagy.-Joe
-Nem hiszem.Csak te képzelsz kicsit sokat magadról.-Én
-Jajj,hagyd már ezt az örökös ostromolást.-Joe
-Te meg szállj le végre a magas lóról!-Én kiakadva
-Hagyjál már engem békén!Attól,hogy tetoválásod van mindenhol,azt hiszed,hogy vagy meg kemény vagy?Hát ne hidd!Egy kis undorító ribanc vagy,és örökre az is maradsz!-Joe
Elengedte kezemet,ami vér vörössé vált keze szorításától.Ő elindult a medence felé.Tudtam,hogy mit akarok csinálni,és nem is szalasztottam el az alkalmat.Halkan Joe mögé mentem,majd mikor pont a medence szélénél állt,jobb lábamat felemeltem.Ezt követte a két kezem,majd jó erősen rúgtam a hátsóján egyet,s a vízben végezte.
Én visszaindultam Kevékhez,de furcsálltam,hogy semmi hangot nem hallok,csak a lépteim zaját.
Ekkor megfordultam,s nem hittem a szememnek…
Na hát ez lenne a rész.Ez a rész eddig nekem a kedvencem…Sok-sok-sok és hosszú komikat kérünk,mert nem elsz új rész!A kövit Kicsi írja!Nézzétek meg a Cst1 és a Szomorueletunk c. blogot,ahol van új rész.
Puszi:Timi
Sziasztok.Megjött az új rész!Köszönjük a sok-sok komit.
Gyorsan összeszedtem magamat, majd elindultunk. Mikor kimentünk a kertbe, érdekes látvány fogadott minket… Nick és Joe ordítva veszekedtek egymással.
-Miért kell nektek azzal az útszéli ribanccal beszélni?!- hallottuk Joe ordítását.- Azt hittem, ti a testvéreim vagytok, tehát az én oldalamon álltok!
-Most nem az a lényeg, hogy ki kinek az oldalán áll, hanem az, hogy te mekkora hülye vagy! Még mindig szeret téged, nem bírod felfogni?! Azok után is, hogy ekkora bunkó szemét voltál vele!
-Hát hogyne! Ha annyira szeretne az a cafka, akkor talán nem hazudott volna a szemembe!
-Hiszen csak egy átverés volt az egész! Tudod, Punk’d!
-Nem érdekel, hogy átverés volt-e, vagy sem! Tudod, hogy mekkora folt esett volna a hírnevünkön, ha kiderült volna, hogy kis ribanc tolvajjal vagyok együtt?!
-De nem volt minek kiderülnie, értsd már meg!! Amúgy is.neked a hírnév fontosabb,mint egy élő és érző ember?Különben meg, ha már a foltoknál tartunk, szerintem neked sikerült nagyobb szégyent hozni a bandára, mint Corni hozott volna, ha véletlenül mégiscsak igaz lett volna ez az egész.
-Ki ne ejtsd a nevét előttem,főleg nem úgy,hogy becézgeted!Jajj tényleg!Köztetek van valami!-Joe idegesen
-Ne tégy úgy, mint ha szent lennél, mert te sem vagy az!Amúgy meg nincs köztünk semmi,térj már észhez!
Mi Kevin-nel csak tátott szájjal bámultuk az eseményeket. Én személy szerint lelkiekben arra is felkészültem, hogy ezek ketten mindjárt egymásnak esnek.Bűntudatot éreztem amiatt,hogy miattam veszekednek.
-Lehet, hogy nem vagyok szent, de nem vagyok szajha, és ráadásul mellé még tolvaj is!
-Hát ezt nem hiszem el, Joe! Tudtommal, semmit nem csinált az égvilágon, amiért te szajhának nevezhetnéd, tolvajnak aztán meg pláne nem!
-Dehogynem!
-Mondd Joe, te mostanában mindig ilyen hülye vagy, vagy néha azért tartasz szünetet is?! Megjöhetne már az eszed, különben el fogod veszíteni!
-Te meg eldönthetnéd, hogy a testvérem vagy-e, vagy sem! Mert ha azt a kurvát véded velem szemben, akkor szerintem nem vagy az!
-Corni nem kurva,fogd már fel te idióta barom!-Nick üvöltve
Na jó, ebbe itt és most kell beleszólnom.,nem bírtam tovább.
-Sziasztok.- köszöntem jó hangosan. Nick és Joe meglepetten néztek felénk.
-Hát te meg mit keresel itt?- dörrent rám Joe.
-Kevinék hívtak.Talán bajod van vele?Idefigyelj, lehet, hogy te utálsz, de Kevin- nel és Nick-kel továbbra is barátok vagyunk,és nem érdekel,hogy mi a véleményed róla!Mostanában elég nehéz elhinnem,hogy ti 3-an tesók vagytok.
-leszarom azt,amit mondasz!És egyáltalán! Mi ez a sok tetkó rajtad?-Joe
-Szerinted?vak lettél a sok ágyba vitt csajtól vagy mi?Amúgy meg tetoválások.-Én
-De mióta van rajtad?- meglepetésében még dühöngeni is elfelejtett.
-Már elég régóta.És annak is megvan az oka,hogy nem mondtam el neked.-Én
-Minek kellett volna róla tudnom?-Joe
-Ezt most mondod,vagy ha régebben elmondom,akkor is ezt gondoltad volna?-Én
-Azt hiszem, nekem jólesne valami innivaló. Jössz Nick?
-Persze Kev.- azzal a két fiú magunkra hagyott minket.
-Nem mindegy az neked?-Joe flegmán
-Nem,mert úgy tudom,volt köztünk valami,és az a valami nem is kevés dolog volt.-Én
-Jajj nehogy elkezdj itt nekem prédikálni arról,ami köztünk VOLT.Érted?Volt.Múlt idő.-Joe
-Igen.Képzeld tudom,mert jártam iskolába.-Én
-Leszarom,hogy mit csináltál,és mit nem.-Joe
-Oké.Te mondtad.Szerintem az lenne a legjobb,ha mi soha többé nem is találkoznánk,és nem is beszélnénk.-Én
-Egyet értek.Nem is tudom mi tetszett nekem benned.Egy hazug,képmutató kis szívtelen ribanc vagy.-Joe
-Nem hazudtam.És attól,hogy tele vagyok varrva,attól nem avgyok szívtelen és ribanc!-Én
-Á persze nem hazudtál,csak nem mondtad el,hogy totál ki vagy varrva!-Joe
-Meg volt rá az okom,amiért nem mondtam el neked!-Én
-Igen?Akkor halljuk a csodás,hazugságokkal átszőtt kis történetedet!-Joe
-Nem éreztem eléggé erősnek a kapcsolatunkat ahhoz,hogy elmondjam.Tudtam,hogy valami óriási ökörséget csinálnál,és ezt nem akartam.Hallottam,hogy milyen patáliát csaptál abból,hogy Kev elakarja lopni a csajodat.Tudod…nagyot csalódtam benned.Azt hittem,hogy te egy tiszta szív ember avgy,aki nem bánt másokat,és nem ilyen bunkó,De látom,hogy tévedtem.A médiának bemeséled,hogy te vagy a jó kisfiú,közben meg egy utolsó hazug dög vagy!-Én
-Te vagy a hazug dög kisanyám!És képzeld!Arra is rájöttem,hogy miért voltál velem egészen idáig!-Joe úgy,mintha ő lenne a világ feltalálója
-És miért?Elárulod nekem is?-Én
-Csak ágyba akartál vinni,hogy utána mindenkinek elmondhasd,és,hogy a médiában én legyek a rosszfiú.-Joe
-Tény,hogy egyszer majdnem megtörtént,de nem tudom,hogy képzelted azt,hogy én csakis azért vagyok veled,hogy ne legyél szűz.Azért voltam veled,mert tiszta szívemből szerettelek.De,úgy látom,te már akkor sem éreztél így…Soha de soha többé nem akarlak látni,nem akarlak beszélni veled,és ami cuccaim nálad maradtak,azokat szeretném visszakapni,mivel nem akarom,hogy valamelyik csajodon lássam meg,akikkel flörtölsz,és berúgsz..-Én
-Majd összeszedem őket,és Nickék majd odaadják.-Joe flegmán
-Nekem 8.Most pedig:Ég veled Joe Jonas,örökre.Szép volt,jó volt,de vége.-Én könnyes szemekkel
-Ég veled?Mi vagy te?Ovis?-Joe
Na jó.Ennél az embernél szemetebb nincs.Fogtam magamat,majd amilyen erősen csak tudtam,pofon vágtam.
-Pukkadj meg te szemét disznó!-Én majd felmentem Kevékhez…
Ennyi lenne,tom h rövid,meg uncsi meg minden,de most ez van.A kövit én szeretném megírni…:$Bocsi Drága,de most egy olyan jó részt akarok megírni….:$Sok-sok és hosszú komit kérünk,min. 10-et,vagy nincs kövi!
Puszi:Timi
Sziasztok.Megjött a kövi rész!!Csak annyit szeretnék mondani,hogy nem szeretem,ma valaki más ember blogján hirdeti sajátját,úgyhogy ezt légyszi,itt ne tegye meg senki!Most rohadtul fáj a fejem,majdnem elalszok,de közben meg rám jött az írhatnék…xxĐ
-Titeket az érdekel hogy milyen vagyok,nem pedig az,hogy egy meztelen nő fekszik előttetek egy szél takaróban?-Én
-Őőő…Ja.-mondták egyszerre,s határozottan
-Eszméletlenek vagytok.-Én
-Tudjuk.De mi most választ akarunk kapni a kérdéseinkre.-Nick
-Amint felöltöztem,elmondom a válaszokat.-Én
Mivel már fekvő helyzetemben magamra tekertem a selyestakarót,csak fel kellett állnom.E cselekedet elvégzése után a fürdőbe mentem.
2 perces zuhany,majd öltözködés.Felvettem egy fekete haspólót,és egy kék farmer rövidnadrágot,csakhogy lássák az igazi énemet…
Úgy döntöttem,elmondom nekik a szín tiszta igazságot,és ahhoz engem is látniuk kell,telsej egészében.
Belebújtam a fekete lábujjas papucsomba,majd egy nagy levegővétel után,lenyomtam a kilincset,majd kimentem a fiúkhoz.
Úgy néztek rám,mintha egy véres kést fognék a kezemben…
Természetesen meglepődtek,amit nem csodálok.
-Atya világ!Te meg hogy nézel ki?-Nick érthetetlenül
-Úgy,ahogy előtted állok.Mért olyan érdekes az,ahogyan kinézek?-Én
-Mert ez nem te vagy!-Kev
-Te egy mosolygós,életvidám,szép fehérbőrű és kedves ember vagy,nem pedig egy agyontetovált,életkedvtelen ember!-Nick
-Attól hogy tele vagyok varrva,attól még lehetek kedves!-Én szemrehányóan
-De ez nem lehetséges!Ez nem te vagy!-Kev
-Akkor ki?Lil Wayne,csak női formában?Nem hinném…-Én még mindig az előző hangstílusomban
-Ez rohadtul nem vicces!-Nick a hangját felemelve
-Tudom.De mért kell azon csodálkozni,hogy itt van egy nő,aki tele van tetkókkal?Elmondjátok nekem végre?-Én a hangomat felemelve
-Azok ott az oldaladon Clara és Jess?-Kev közbeszólva a mi kis vitánkba
-Igen.2 hónapos tetkó.-Én
-Kev ez most mellékes!-Nick még mindig hangosan
-Csak megkérdezte!Nem kell megenni!Amúgy meg higgadj le,mert nem fogok neked válaszolni és elmehetsz a fenébe a válaszok nélkül egy szép kis monoklival a szemed körül!-Én üvöltve
Nick nem reagált semmit,csak nézett rám érthetetlenül.Szemében mérhetetlen fájdalom és csalódottság tükröződött.
Hirtelen egy arcán leszaladó könnycseppet véltem felfedezni.Ekkor rájöttem,hogy mekkora ökörséget vágtam a fejéhez,és hogy milyen rosszul is tettem…
Szemeimből megáradt patakként kezdett folyni az édes ízű könny…
Hirtelen a nyakába vetettem magamat,óriási meglepődöttségemre ő is átölelt,és nagy nehezen beszélni kezdtem.
-Nick…Sajnálom amit mondtam…,nem gondoltam komolyan!Soha nem lennék képes téged bármilyen módon is megbántani!Kitört rajtam a…stressz,és a fájdalom ezért vágtam ezeket a fejedhez!Kérlek bocsáss meg!-Én akadozva
A sok könny,amiből már egy újabb Dunát lehetett volna rekeszteni,Nick pólóján díszelgett,szép nagy foltokban.
-Könyörgöm Corni,ne sírj!Nem haragszom!-Nick majd még szorosabban ölelt
-Köszönöm!-Én suttogva
-Csókjelenet ne legyen!-Kev szemrehányóan
-Nem lesz nyugi.-Nick
-Hey Cornelia.Akkor elmondod a válaszaidat nekünk?-Kev
-Persze.-Én
Gyorsan elővettem egy zsepit,kifújtam az orromat,leültem a fiúkkal szembe az ágyamra,majd elkezdtem mesélni.
-Mielőtt megismerkedtem Joeval…
…
-Atya úr Isten!Akkor azért ez a sok tetkó,portré,felirat a testeden?Ez ez a kezeden azért van mert,…-Kev és Nick
-Igen.Sajnálom hogy csak most mondom el,de nem akartam,hogy ez alapján ítéljetek meg.Joe sem tud erről.És mikor hívtatok,és elküldtelek a fenébe titeket,azért volt mert újra velük voltam,és…-Én de Nick közbevágott
-Értjük.-Ő
-Joenak nem akarod elmondani?-Kev
-Kizárt dolog.Erről csak Clara,Jess,Anya,Apa és Ti ketten tudtok.Senki más,és remélem nem is fog.Ugye megbízhatok bennetek?-Én
-Persze.És mi köszönjük hogy ennyire megbízol bennünk,és ezt elmondtad.-Nick
-Nincs mit.-Én
-Amúgy jó alakod van.-Nick
Ez kicsit váratlanul ért.Bevallom,ezt jobban Kevből néztem volna ki,hisz állítólag neki is tetszek…
Hirtelen Nick telefonja szólalt meg.Felvette,majd hamar le is rázta a hívót.
-Bocsi srácok,de nekem mennem kell.Majd gyere át hozzánk.Sziasztok.-Nick amjd az ajtóhoz ment
-Kikísérlek.-Én
-Kitalálok egyedül is.-Ő mosolyogva
-Okés.Szia.-Én,majd visszafordultam Kevinhez
-Szeretnék kérdezni/mondani valamit…-Én
-Na halljuk!-Ő mosolyogva
-Miután úgymond „kiendegtek”,és hozzátok mentem,véletlenül hallottam,hogy miről beszélgettek.És pont hallottam,mikor Joe azt mondja,hogy mivel ő utál engem,úgymond „lecsaphatsz” rám…-Én
Lehetett rajta látni,hogy nagyon ciki neki a szitu,de kíváncsi voltam,hogy mi az igazság.Ha már egyszer én bevallottam mindent,akkor most rajta a sor…
-Hát…Mikor Joe bemutatott,akkor tetszettél meg,de ő erről egyátalán nem tudott,csak egyszer Nick elszólta magát…Persze totálisan kiborult,hogy én,idézem: „Elakarod lopni a csajomat!Te is csak féltékeny vagy,mert nem találsz egy normális csajt magadnak,de nyugodj meg,nem fogom hagyni,hogy ezt tedd velem,és vele!”-Kev
-Akkor egyszer azért volt olyan ideges és bunkó,mikor egyszer találkoztam vele…De,ugye ezt már megbeszéltétek?-Én
-Persze.Minden megoldva.De,szeretném,ha beszélnél Joeval,és újra egy pár lennétek.Tudom,és érzem rajtad,hogy szereted,csak ő ilyen önfejű,és konok.-Kevin
-Úgy is csak kiabálás lenne a vége,és még jobban utálna mint eddig.-Én
-Nem,dehogy is.-Kev
-Amúgy…a telefonban Nick mondta,hogy szeretnétek nekem valami komoly dolgot mondani…Elárulod,hogy mit?-Én
-Persze.Arról van szó,hogy amiket az újság írt Joeról,nem igaz,csak az,hogy mindne este más lánnyal flörtölt,és állandóan lerészegedett.Volt olyan,hogy Big Robnak kellett lefognia,hogy ne menjen bulizni.És ez persze azt jelenti,hogy még mindig szeret téged,úgyhogy mond el neki,hogy szereted,és,hogy teli vagy tetkókkal.Nem lesz boldog,de ha szeret,akkor megérti a dolgokat.Szóval öltözz fürdőruhára,mert megyünk hozzánk!-Kev
-Ki mondta hogy én is megyek?-Én
-Én.Szóval gyerünk,öltözz!!-Kev
-Csak a ti kedvetekért.-Én majd elmentem átöltözni
Gyorsan összeszedtem magamat,majd elindultunk.Mikor kimentünk a kertbe,érdekes látvány fogadott minket…
Na hát ennyi lenne…Itt a kép a fürdűruháról,amit magamra vettem:
Sok-sok és hosszú komikat kérünk!!!A kövit Kicsiii írja...
Puszi:Timi
Sziasztok!Megjött a kövi rész!Azt veszem észre,hogy a komik száma kostanában nagyon megcsappant,aminek nem örülök…Aki ahová még nem kommolt,az legyen szíves tegye meg! A zacsik tartalma hamar eltűnt.
Nagyon jó volt újra velük lenni.Nem is tudom mit vártam Joetól és attól a 3 hónaptól,amit vele töltöttem…Most jöttem rá,hogy nekem Joshék az igazi és örök barátaim.Elmélkedésemet Miranda zavarta meg…
-Hé Corn!(Így fognak becézni)-Miranda
-Igen?-Én
-Hol voltál?Miért vagy kiért hagytál el minket?És hol vannak a ruháid?-Miranda
-A szomszédok,akik mellénk költöztek,a JB tagjai voltak.A középső srác,Joe tök norma,de az öccse,Nick,nagyon bunkó volt velem.Joeval nagyon jól elvoltunk.Ezután 1 hónapra elutaztam,és mikor visszatértem,teljesen megváltoztam.A ruhatáramat Joe miatt lecseréltem.Mikor hazaértem,összejöttem Joeval.Nemrég Asthon Kutcher és a csapata átvert.Letartóztattak,mert egy 300 eurós tartozást hagytam hátra Monaco leghíresebb éttermében a Rascasseban…Szakított velem,és most elementek egy 3 hónapos turnéra.Azóta minden este más lánnyal hempereg az ágyban meg hasonlók.De most rájöttem hogy ti vagytok azok,akik örökké melelttem lesznek,és ti vagytok az örök barátaim.-Én
-Ez a beszéd csajszi!-Miranda majd megölelt
-És a tetkóidhoz mit szólt?-Josh
-Nem tud róluk.Mindig úgy öltöztem,hogy ne lássa meg őket.Ami a kézfejeimen van,azokat nemrég csináltattam.-Én
-Ma itt alszol?-Josh
-Persze.-Én
Ezek után elővettünk egy kis innivalót,majd megittunk mindent.
Fél 9-kor csörgött a telefonom:a kijelzőn Jess neve volt.
-Szia.Mi a baj?-Én
-Szia.Hol a francba vagy?-Jess
Tudtam,hogyha elmondom neki az igazat,tuti begurul.
-Találkoztam egy régi osztálytársammal,Bellával,és ma nála alszok.-Én
-Ismerem a csajt?-Jess
Mirandát?Persze hogy ismered,és nagyon is utálod…-gondoltam magamban
-Nem,nemismered.Majd valamikor megyek.Vigyázzatok.Szia.-Én majd kinyomtam
-Ki az a Bella?-Miranda
-Hát te.csak egy kis időre egy gyors névváltoztatáson estél át,de ezt Jess nem tudja.És jobb is ez így.-Én
Nagyon jól elvoltunk,s úgy kb.11:57-kor megszólalt a telefonom.Kevin nevét írta ki…Felvettem a telefont,megnyomtam a zöld gombot,de nem szóltam bele.
-Szia Corni.Kev vagyok.Muszály most komolyan beszélnünk.Joeról lenne szó…-Kev
-Hy Kev.Nem akarok arról a patkányról beszélni,biztos most is valami kis ribivel hancúrozik.Ő dobott ki,mert nem hitt nekem,de nemérdekel.Legyen boldog mással,és majd megleszek valahogy.Veletek remélem barátok maradhatok,de ő nem érdekel.Most megyek.Pápá Kevin.-Én majd kinyomtam
Másnak mikor hazaértem,Jessen lehetett látni hogy semmit sem aludt.
-Megjöttem.-Én majd bementem a konyhába
-Hol voltál?-vont kérdőre a tesóm
-Bellánál.-Én
-Nem ott voltál,az biztos.Hívott egy Bella nevű csaj,aki az osztálytársad volt,hogy osztálytalálkozótok lesz,és hogy szeretne veled beszélni.-Jess
-Akkor az biztos valami másik nő volt.Haggyatok az ökörségeittekkel,mert elegem van belőlük.-Én
-Te velük voltál.Corni kérlek mond hogy nem!Mért akarod ezt újra?Mért akarod hogy minden előröl kezdődjön?-Jess a sírás szélén állva
-De igen,velük voltam.-néztem a szemébe
Ő nem bírta tovább,elkezdett sírni,könnyei megáradt patakként folytak.
-Mért teszed ezt?Mért nem térsz végre észhez?-Jess kiabálva
-Jess nyugi,hallgass meg,kérlek!-Én
Ő lassacskán abbahagyta a sírást.Bementünk a nappaliba,leültünk majd beszélni kezdtem.
-Figyelj Jess!Tudom,hogy milyen rossz neked miattam.De nem te élted át azt,amit én annak idején!Nem tudod milyen érzés volt átélni azokat az órákat!Tudom hogy próbáltatok segíteni,és nagy hibát kövezzem el azzal,hogy nem fogadtam el a segítségeteket!De nem akartam hogy sajnáljatok!Nekem Mirandáék voltak akkor a fő támaszaim,mert segítettek nekem!És nem bánom azt sem,hogy tele vagyok varrva tetoválásokkal!Sajnálom,de ti nem értetek meg engem…-Én
-Mért a haverjaid megértenek?És mit műveltek veled?-Jess a hangját felemelve
-Mért mit műveltek velem?Elárulod?És nem mondom hogy megértenek,de akkor is!Nekem már elegem van ebből az egészből!Nem akarok veszekedni,csak azt hogy minden újra a régi legyen…Hogy újra Joeval lehessek…-Én
-Corni én ezt elhiszem de ez így nem jó!Kérlek!Légy a régi!A múlt az a múlt!Most a jelen van,azzal kell törődnöd,nem mással!Változz vissza!-Jess könyörögve,s könnyes szemekkel
-Igen,tudom.Nem akarom újra kezdeni ezt az egészet!Nem akarok újra ott felébredni,ahol egyszer-kétszer…-Én
-Akkor újra az eredeti Cornelia leszel?-Jess reményekkel teli hangon
-Igen.-mondtam ki határozottan
-Köszönöm.-Ő majd szorosan megöleltük egymást
A hetek,hónapok gyorsan teltek.Joeról egyre szörnyűbb híreket lehetett hallani,ezek között volt az is,hogy teherbe ejtett egy 19 éves kiscsajt…Ezt nehezen tudtam elképzelni,és fájt is, mikor ezt meghallottam…
A fő az,hogy újra a régi Cornelia vagyok,az örömmel,erővel,energiával teli lány,aki voltam.
Most péntek volt,otthon gubbasztottam a szobámba.18:21 perc volt.Azokat a képeket néztem,amik rólam és Joeról készültek.A szemeim könnybe lábadtak…Hirtelen megszólalt a telefonom.Nick neve volt a kijelzőn.
-Szia Nick.Hogy vagy?-vettem fel,majd beleszóltam
-Szia.Jól vagyok köszi.Holnap 7-kor hazaérünk a turnéról.Hazamegyünk,kipakolunk,és Kevvel átmegyünk hozzád.Mit szólsz?-Nick
-Várlak benneteket.És mikor jönnétek?-Én
Éreztem a telefonon keresztül,hogy elmosolyodik.
-Olyan 10-11 körül.-Nick
-Rendben.Várlak benneteket.De ugye csak ti ketten jöttök?-Én
-Ha gondolod vihetjük Joet is…-Nick
-Inkább hagyjátok otthon.Nem akarok vele találkozni,sem beszélni.-Én
-Holnap,ha megyünk,akkor egy fontos dolgot szeretnénk neked elmondani.-Nick
-Rendben.-Én
-Most mennem kell.Szia.Akkor holnap.-Nick
-Rendben.Szia Nick.-Én majd kinyomtam
Felkeltem az ágyamról,majd a konyhába mentem.Jess és Clara is ott volt.
-Sziasztok.Nickkék holnap jönnek meg a turnéról.10-11 körül átjönnek.-Én
-Na az jó.Mi nem leszünk itthon,de mond meg nekik hogy üdvözöljük őket.-Clara
-Meglesz.-Én
Ma korán lefeküdtem,ami azt jelenti hogy nagyon fáradt voltam.Semmihez nem volt kedvem,fájt a fejem,és alig bírtam el testemet a lábaimmal.
Másnap,8 óra lehetett,mikor fejemet bal oldalra hajtottam.Kezeimmel átöleltem fejem alatt lévő kispárnámat,ami miatt a két kezemet semmi sem takarta,majd szemeimet nyitogatni kezdtem.
Ahogyan megfordultam még meleg,puha és óriási ágyamon,azt hittem leesek róla:Nick és Kevin ült velem szemben az ágyam jobb oldalán.Nem akartam hülyének tetetni magamat,ezért nem sikítottam.
Arcukról le lehetett olvasni a meglepődöttséget,és az ámulatot.
A takarót gyorsan magamra húztam.hiszen egy szél semmiben feküdtem az ágyban…
-Izé…Jóreggelt…-Nick és Kev,feszengve,és értetlenül
-Megvan.-Én
-Mióta vagy így teletetoválva?-Kev
-És mikor Kev hívott,mért volt olyan rossz a hangod?És mért éreztem azt,hogy nincs veled minden rendben?-Nick
Hogy mi lesz a válasz,az a kövi részből kiderül,amit én szeretnék megírni.Nem tudom hogy mikor jön meg,de nem akarunk titeket várakoztatni…Sok-sok és hosszú komit kérünk!!!
http://www.blackraven-fanfic.gportal.hu/gindex.php?pg=31944171
Ide felrakom a Cst1 törimnek a bővített „kiadását”,és úgy fogom leírni,ahogyan eredetileg gondoltam.Lécci olvassátok és írjatok kommentet!/Regizni nem kell hozzá/
Puszi:Timi
Sziasztok.Megjött a kövi rész.
6. rész
Már egy hónap is eltelt azóta, hogy Joe nálam járt, és a testvéreivel elindultak a 3 hónapos koncertkörútjukra. Nick-kel és Kevin-nel mindennap beszéltem telefonon, és bármennyire fájt, Joe-ra is nagyon sokszor gondoltam. Pedig Clara és Jessica próbálta elterelni a figyelmemet: voltunk moziban, Clara egyik osztálytársának a házibulijában, koncerten, és nem egy estén bulizni. És persze a mai nap sem maradhatott ki, pedig Istenem, mennyire szerettem volna… ráadásul még csak hajnali hét óra volt, amikor arra keltem, hogy kicsapódik a szobaajtóm, és beviharzik rajta valaki.
-Ébresztő testvérkém, hasadra süt a nap!- ugrált az ágyamon Jess
-Neeeeem, még aludni akaroooook.- nyafogtam.
-Pedig nagyon jó programot terveztünk mára.
-Na lökjed.- morogtam a takaróm alól. Kíváncsi vagyok, mi lehet az a húúú de jó program.
-Lomtalanítás!
Ez neki jó program?!
-Hugi, ez olyan borzalmas ötlet, hogy ezért kár volt felébresztened.
-Jó, igen, nem ez a legjobb rész, de Clara-val együtt hárman gyorsan kidobáljuk azokat a ruhákat, amiket nem nagyon hordasz, és utána mehetünk a plázában új ruhákat vásárolni!-szóval erre megy ki a játék. Jess imád vásárolni, szerencséjére van pénzünk, amit költhet.- És legalább egy kicsit felejthetnél is.
-Köszi, hogy szóba hozod, hogy van mit, azaz, hogy van kit felejtenem.
-Jó, bocsi, véletlen volt. A lényeg, hogy gyorsan kapd össze magad, és akkor kezdjük.
Így kénytelen, kelletlen kimásztam az ágyból, gyorsan magamra kaptam egy szabadidőt, és a kedvenc Ed Hardy felsőmet és lementem a földszintre, hogy gyorsan egyek valamit. Aztán visszamentünk mindhárman a szobámba, és nekiestünk a gardróbomnak.
-Nem kéne valami zene közben?- vetette fel az ötletet
-De.- bólogattunk mind a ketten.
-Csak ne Jonas Brothers.- tettem gyorsan hozzá.
Benyomtunk mindenféle zenét, természetesen max hangerőn, és jól elszórakoztunk a szétválogatással. Divatbemutatót tartottunk, egymást dobáltuk a ruhákkal.
-Na, ha jól látom, akkor ez az utolsó.- mondtam, amikor kidobtam a színskála minden színében lévő csőnacijaim közül a legutolsót a „marad” kupac tetejére. Még egyszer megnéztem jól, hogy nem hagytam –e bent valamit. Nagyjából tudom, hogy milyen ruháim vannak, így amikor megláttam, hogy tényleg nincs már semmi a szekrényben, egyből mosolyogni kezdtem.
-Hát te meg min vidulsz ennyire?- kérdezte Jess.
-Én csak… örülök, hogy milyen sok helyet sikerült csinálnunk az új ruháknak.- mondjuk tényleg kidobásra szántuk a szekrény tartalmának legalább a felét.
-Ááááá, értem.- úgy látom, Jess bevette. De Clara arcán gyanakvást látok… lehet, hogy ő tudja, mi az, amit hiányolok?
-Jut eszembe…- ajaj, rosszul kezdődik…- hol van a kedvenc Snoopy-s pizsamád? Nem láttam a kipakolás alatt.- tudja.
-Persze, hogy nem láttad.- kotyogott közbe Jess.- Hiszen mindig abban aludt, amikor… álljunk csak meg! Szóval te azért vigyorogtál ennyire az előbb, mert tudtad, hogy az a nyamvadék pizsama Jonaséknál maradt, tehát van még esélyed találkozni vele?- totális lebukás. Megadóan rogytam le a bezsákolásra szánt ruhakupac tetejére.- Jaj testvérkém, miért akarod folyton kínozni magad?
-Mert én még mindig remélem, hogy megjön a jobbik esze, és rájön, hogy nekem volt igazam. Tudom, hogy naiv vagyok, de nem tehetek róla, szeretem, és még mindig él bennem a remény.
-Nézd Cornelia… tudod, hogy szeretünk, és azt szeretnénk, hogy boldog legyél, és még jobb lenne, ha Joe- val, de te is tudod, hogy milyen makacs, és az istennek se ismerné be, ha tévedett.
-De Kevin és Nick azt mondta, hogy próbálnak beszélni a fejével.
-Akkor remélem, hogy jutnak valamire.
-Én is.
Miután a lányok kicsit összekanalaztak lelkileg, összeszedtük kiválogatott ruhákat, zsákba tettük őket, és elvittük a helyi segélyszervezetnek. Aztán irány a pláza. Hála a lányoknak, kicsit vidámabban néztem a vásárlás elé, mint még az elején. Legalább négy órát, ha nem többet eltöltöttünk azzal, hogy egyik ruhaüzletbe be, másik ruhaüzletből ki. A végén már alig fért a kezünkbe a sok szatyor, úgy néztünk ki, mint a túldíszített karácsonyfák. Persze ezek nem mind az én cuccaim voltak, Jess és Clara is rendesen kivette a részét a shoppingolásból. A shoppingtúra megkoronázásaként beültünk egy cukrászdába sütizni, és persze a Starbucks sem maradhatott ki az isteni kávéjával.
Már épp hazafelé tartottunk, amikor elmentünk egy újságos mellett, és megakadt a Popstar magazin legújabb számán. Persze nem nagyon szoktam ezeknek a szennylapoknak hinni, de amit a címlapon láttam most, attól leesett az állam.
-Micsoda???!!!- kiáltottam fel, és egyből szaladtam is oda, hogy megvegyek egy példányt. A lányok persze semmit nem értettek az egészből.
-Tebeléd meg mi ütött?
-Ez.- mutattam meg a lányoknak az újságot.
-Miiiiii?!
-Ez egyszerűen nem lehet igaz! Képtelenség!
-Még hogy Joe Jonas már nem szűz?!- olvasta el a szalagcímet Jess.
-És ráadásul minden koncerten más lánnyal flörtöl, akit utána még az öltözőjükbe is beinvitál?!- kapta ki Clara a kezemből az újságot, és olvasott bele a teljes cikkbe.
-Igaz, hogy nagy nőcsábász hírében állt, még előtted, de ilyet még akkor sem csinált, az teljesen kizárt! Denise és Kevin kinyírta volna!
-Most azonnal hívjuk fel Nick-et, vagy Kevin-t.- javasolta Clara. Én azonnal kaptam is elő a telefonomat (már amennyire tudtam a sok csomagtól), és tárcsáztam először Nick-et, aki nem vette fel. Utána pedig Kevin-t. Igaz, hogy ő is csak a sokadik csörgésre, de legalább felvette.
-Szia Cornelia, mizu?
-Szia Kevin, remélem, nem zavarok nagyon.
-Öhm, épp próbálunk, de kaptunk egy kis szünetet, mert sejtettük, hogy valaki nagyon el akar érni, ha Nick telefonja után egyből az enyém is csörög.
-Oké, nyugi, máris hagylak titeket próbálni, csak egy apró, pici kérdésre válaszolj nekem légy szíves.
-Hallgatlak.- vettem egy nagy levegőt, a csajok pedig pisszenni se mertek, pedig még fel se tettem a kérdést, ráadásul ki is volt hangosítva, hogy mindannyian hallhassuk egyből a választ.
-Igaz az, amit a Popstar magazin ír Joe-ról?
-Te hallgatsz ezekre a bulvárlapokra?- kérdezte meglepetten Kevin.
-Azt írja, hogy Joe minden koncerten más lánnyal flörtöl, és még az öltözőtökbe is beviszi őket. És itt van vagy egy tucat kép, és biztos, hogy nem szedtek össze régebbi képeket is, mert mindegyiken hajszálpontosan úgy néz ki Joe, mint amikor utoljára láttam. Szóval igaz?
-Cornelia…
-Kevin, ez egy egyszerű, eldöntendő kérdés, amire igennel, vagy nemmel kéretik válaszolni.
-Igen.
-Micsoda?- kiáltotta el magát egyszerre Clara és Jess.
-Ezt nem hiszem el!
-Hogy tehetett ilyet?!- dühöngtek a lányok, amit természetesen Kevin is egyenesben hallhatott.
-Cornelia, de tudnod kell, hogy…
-Nem Kevin, nem kell tudnom, és nem is akarom tudni. Most hagylak, menjetek vissza nyugodtan próbálni. Puszi, majd még beszélünk. És puszilom Nick-et is.- igyekeztem tisztán és érthetően beszélni, hogy ne hallatszódjon, hogy már gyűlnek a szemembe a könnyek.
-Ok. De tudd, hogy mi Nick-kel nagyon szeretünk téged, és bármi is történt, vagy történik közted és Joe között, mi mindig barátok maradunk, oké?
-Oké Kevin, és köszönöm. Én is nagyon szeretlek titeket. Szia.
-Szia.
Mikor letettem a telefont és ránéztem a lányokra, ugyanazt láttam szemükben, amit én éreztem. Csalódást és dühöt. Hogy lehet Joe ekkora szemét?! Egyáltalán nem ilyennek ismertem meg, inkább Nick-ből néztem volna ki az elején ezt a bunkó, szemét stílust. De amióta megbeszéltük a dolgokat és kibékültünk, azóta olyan rendes és aranyos, Kevin-nel együtt, és én úgy szeretem őket, mintha a testvéreim lennének. Joe az első pillanattól kezdve kedves volt, aranyos és udvarias, és még sorolhatnám a dicsérő jelzőket, de amióta volt ez az idióta Ashton Kutcher, meg a még idiótább átverése (legszívesebben még most is jól beverném a képét, szerencséjére nem adták le a műsorban, különben a megverés után még jól be is pereltem volna az egész kócerájt, ami csinálja), azóta teljesen más lett. Bunkó lett, tiszteletlen, és ráadásul képes volt egy színésznek hinni (mert mint utólag kiderült, az a rendőr, aki bevitt, nem is volt igazi rendőr, csak egy színész), nem pedig nekem. És mint alig pár percre kiderült, az újságnak igaza volt, és minden este (azaz azért nem minden este, csak minden koncert estéjén) más csajt visz be az öltözőjükbe, és tutira nem ez a legújabb „szerezzünk még több rajongót”, vagy a „legyünk cukik a rajongókkal” marketingfogás. Csak azt nem értem, hogy Nick és Kevin ezt szó nélkül tűri? És főleg a szüleik?
-Gyere Cornelia, jobb lesz, ha hazamegyünk.- noszogatott Jess és Clara, így nagy nehezen elindultunk, és egy szót sem szóltunk egymáshoz hazáig.
-Csajok, én inkább felmegyek és lefekszem.- mondtam rögtön, amint beléptünk a házba.
-A ruhákkal mi legyen?
-Csak tegyük le légyszi a szobában, én lefürdök, és tényleg fekszem le.
-Jól van.- miután lepakoltuk az én szatyraimat a szobámban, a lányok jó éjszakát kívántak és kimentek. Én ezután rögtön kulcsra zártam az ajtót, majd bevonultam a fürdőbe, és belefeküdtem egy kád forró vízbe. Miután úgy éreztem, hogy eleget áztattam már magam, felöltöztem a pizsimbe és lefeküdtem aludni.
Másnap kedvem sem volt felkelni, de muszáj volt, a lányok már azzal fenyegettek, hogy leöntenek vízzel, így meggyőztek, hogy kikeljek az ágyból.
-Ma nincs kedvem semmihez lányok.
-Neeeeem, valamit kell csinálnod, hogy eltereld a figyelmed Joe-ról.
-Jó, akkor elmegyek sétálni.- kaptam a lehetőségen, hogy egyedül legyek.
-Oké, megyünk veled mi is.
-Ne, légyszi most ne. Kicsit egyedül szeretnék gondolkozni.
-Rendben, de ne tegyél semmi őrültséget.- mondta Jess. Mintha tudná, hogy mire készülök… pedig még csak ebben a percben találtam ki.
-Nyugi, nem lesz semmi bajom. – és végül is tényleg nem lesz bajom. Hiszen barátokhoz fogok menni…
Felöltöztem, nem vittem túlzásba, csak a fekete csőnadrágomat vettem fel egy szürke felsővel és az egyik fekete tornacipőmmel. Nem tudtam alkalmasabb cuccot kitalálni, a régi ruháimat mind kidobtam. Magamhoz vettem a mobiltelefonomat és a kulcsomat, majd egy sziát mondva a lányoknak, elindultam. Legelőször Josh-ék háza felé vettem az irányt, de az anyukája azt mondta, hogy nincs otthon, és azt sem tudta megmondani, hogy kinél van éppen. Másodszorra Miranda-éknál próbálkoztam, de ott sem jártam sikerrel. Végül Jake házában találtam meg őket.
-Sziasztok.
-Nicsak, nincsak… Cornelia…- mondta cinikus hangon Miranda.- Hallottuk, szétmentél a rocksztár barátoddal. Csak nem ezért vagy most itt? Rájöttél, hogy mi vagyunk az igaz barátaid, és nem azok a kis gennyládák?
-Miranda!- intette le Jake.- Mit akarsz itt?
-Én csak… valamilyen szinten igaza van Miranda-nak. Rájöttem, hogy Joe nem ér meg annyit, hogy titeket elhagyjalak. Ti vagytok a legjobb barátaim, ti voltatok mindig mellettem, akármi történt.- hazudtam. Tudtam, hogy ahhoz, hogy elérjem, amit akarok, most ezt kell mondanom. Nick és Kevin tutira nem fog neki örülni.- Meg tudtok nekem bocsátani?- mondtam ki az utolsó mondatot.
-Hát persze.- ölelt meg rögtön Josh.
-Csak így, ennyi?!- csattant fel Miranda.
-Miranda, gondolj bele, mi így, Cornelia-val vagyunk a legjobb csapat, ezt te is nagyon jól tudod.- érvelt Jake. -Gyertek, ünnepeljük meg a mi elveszett bárányunk hazatérését.- folytatta, majd a szekrényéhez lépett, és elővett egy csomó zacskót majd csaptunk egy kisebb bulit…
Remélem tetszik!Sok-sok és jó hosszú komit kérünk!!!
www.szomorueletunk.freeblog.hu Timi ebbe a blogba is ír!(Már csak 3 blognál ír.)
A cst1-ben és az előbb említett blogban is van kövi rész.
Puszi:Kicsiii
Sziasztok.
Gondoltam felrakom a szereplőket.Szerintem Corneliat nem ilyennek képzeltétel el.:P
Azt elfelejtettem mondani hogy Cornelia teli van tetoválva mindenhol!Joe ezt nem tudja,de hamarosan ki fog derülni.:P
Cornelia Swift az utazása előtt:
Cornelia Swift az utazása után:.jpg)
Jessica Swift:
Clara Benett:
Na hát ők lennének azok:D
A rész nem tudom mikor jön,de van egy új blogom Devonne16-tal:D
www.szomorueletunk.freeblog.hu
Puszi:Timi/Kicsiii
Sziasztok!Meghoztam a kövi részt!A rész végén lesz egy fontos infó.
Kinyitották a cella ajtaját majd mentem az őr után.Beértünk egy kis szobába majd leültettek az ajtónak háttal,majd vártam a vendégemre.Egyszer csak hallottam hogy az ajtó nyitódik de direkt nem néztem oda.3 másodperc múlva hirtelen egy fehér nyuszi-akinek kék inge volt amin zöld virágok voltak-kezdett el előttem össze-vissza ugrálni.Nem értettem ezt mért csinálja vagy hogy egyátalán mért jött hozzám egy nyúl?!Egyszer csak egy borítékot ad a kezembe.Kinyitottam majd elolvastam a következő szöveget ami a lapra volt írva:
Fordítsd meg!
Ezt megtettem majd itt is elolvastam a feliratot:
Csőbe húztunk!Megszívtad!
Na ne!Akkor a csápoló nyuszi csakis Asthon Kucher lehetett!
Felugrottam a székről,majd elkezdtem ütni a srác vállát egész erősen.
-Te idióta barom állat!-én már sírva
Ő levette a ’’fejét’’ majd beszélni kezdett.
-Nagyon haragszol?-ő
-Á dehogy!Egy idióta vicc miatt egy cellába zártak,a kapcsolatomnak miattad vége,a becsületemnek annyi,de azért jól vagyok.Szerinted hogy lennék te marha?!-én üvöltve
Egyszer csak Clara és Jess lépett a szobába tátott szájjal.
-Téged………….Átvertek?-Clara
-Szeinted?-én elcsukló hangon
Fogtam magamat majd kirohantam a szobából egyenesen az ajtóhoz.Jess futott utának de Clara ottmaradt.
-Le ne merjétek adni mert megkeserülitek!-Clara Asthonnak
Én lennt Jess nyakába borultam.Ő próbált engem, vígasztalni:kevés sikerrel.
Kimentünk a kocsihoz ahol ezer meg egy lesifotós várt minket.
Az igazság az.hogy sohasem akartam a nyilvánosság elé kerülni-sem egyedül,sem Joeval,de sajnos ez nem jött össze.
Épp Joeval sétáltunk egy eldugott parkban mikor rengeteg lesifotós támadt ránk.
Joet ez nem zavarta-engem annál inkább.
Persze muszáj volt a dolgokhoz jó képet vágnom.
Joenak elmondtam hogy nem örülök neki hogy a világ meg fogja tudni hogy van barátnője.Ebből lett egy szép kis 2 hetes veszekedésünk.
Engem természetesen egy vad,ártalmas embernek állítottak be-a piercingem miatt.
Nem vetettem ki,eszem ágában sem volt.Joe megmondta hogy őt ez nem zavarja-lényeg hogy meg tudjon csókolni.xD
Mindig is nagyon szerettük egymást és most meg nem hisz az ártatlanságomban.Ezt sohasem gondoltam volna róla.
Tudtam hogy muszáj lesz tisztázni a dolgokat a nyilvánosság előtt.
Erőt vettem magamon majd elkezdtem.
-Sohasem követtek l semmilyem bűncselekményt,Asthon Kucher és a csapata vert át.Jonasénak ehhez semmi közük-őket hagyják ki ebből!-én majd beszálltunk a kocsiba és hazamentünk
Otthon megfürödtem jó forró vízben,rendbe szedtem magamat és ettem-nem kis adagot.
Ha többet eszek a kelleténél akkor az nem látszik meg rajtam.
-Most muszáj beszélnem Jonasékkal.-én
-Rendben.Szia.-Clara és Jess
Felvettem a tornacsukám és átmentem Jonasékhoz.
Csöngettem,s Denise nyitott ajtót.
-Szia.Denise.Joeval szeretnék beszélni.-én
-Szia.Gyere csak.De előtte elmondod mi történt?Mért vittek el és Joe mért szakított veled?-Denise
Bementünk a nappaliba s mesélni kezdtem.
-Épp bejöttem a házba mikor a rendőrök jöttek hogy le avgyok tartóztatva mert egy 300 eurós számlát hagytam magam után a Monacói Rascasse étteremben ami persze nem volt igaz.Joe 2 szóval szakított velem.Természetesen nem hitt az ártatlanságomban de Nick És Kevin igen.Ezek szerint te is.Joe be se jött,nem üzent semmit vagy valami.Ma kiderült hogy Asthon Kucherék áldozata lettem.Most tisztázni szeretném a dolgokat Joeval.-én
-Menj nyugodtan.Szorítok!-Denise
Felmentem az emeletre Joe szobájához.Hangok szűrődtek ki a helységből-megálltam az ajtónál s hallgatózni kezdtem.
-Joe Cornelia ártatlan fogd már fel!Nem bírja elviselni hogy Te nem hiszel neki!Az az ember nem hisz neki akit a legjobban szeret és akivel fél éve együtt van!-Nick
-akkor barátkozzon a gondolattal mert kettőnknek vége!Kevin te meg nyugodtan rá hajthatsz!Mindig is azt akartad!-Joe
-Figyi öcsi!Térj már észhez!Mert te meghülyültél én enm hajtok rá mert elfogadtam hogy te vagy vele és nem én!-Kevin
-Most azonnal bemész hozzá és beszélsz vele!-Nick
Ennyi bőven elég volt-kopogtam.
Joe nyitott ajtót.
Mikor meglátott egyből komollyá és komorrá vált az arca.
-Szeretnék beszélni veled.-én s közben a szemébe néztem
-Cornelia!-Nick és Kevin
Hozzámszaladtam majd mindketten szorosan megöleltek
Na igen…
Kevin olyan volt nekem mintha ő is az ikertesóm lenne-csak férfi változatban.
Mindig mellettem állt akármi volt.
Nick pedig a legjobb barát a férfiak közül.
-Örülök hogy itt vagy!-Kevin
-Én is.-én
Kibontakoztam az ölelő kezek közül majd ismét Joehoz fordultam.
-Ma kiderült hogy Asthon Kucher és a csapata vert át.A számla fizetve volt.Nagyon rossz érzés volt ezt álélni,főleg azt hogy az az ember akit tiszta szívemből szeretek,nem hitt nekem.Nem bízott bennem és 2 szóval szakított velem.Tudom hogy téged már nem érdekellek és az sem hogy helyrehozzuk a dolgokat,de azt szeretném hogy tudd hogy örökre szeretlek és hiányozni fogsz.-én
Itt eltört a mécses.elkezdtem sírni és lerohantam az emeletről egyenesen ki az utcára.
-Csinálj már valamit!-Nick és Kevin Joenak.
Ő csak bement a szobájába és magára zárta az ajtót.
3 napig nem láttam.Egyik nap csengettek.
Lementem az emeletről ajtót nyitni.
Meglepetésemre Joe állt az ajtóban.
-Ezt múltkor nálam hagytad.-Joe majd átnyújtotta nekem a cirkónia fülbevalómat
-Köszi.-én
Beleraktam a fülbevalót-amit harmadikként hordok a fülemben.
-Ha valami még hiányozni fog akkor azt a 3 hónapos turnénk után áthozom.Szia.-ő majd elment
Mi?!3 hónap?!Akkor már kizárt dolog hogy kibéküljünk…
Na megjött ez a rész is!Kicsiii-a táríróm-22-ig nem tud írni szóval kérdéses hogy mikor kaptok új részt…Próbálom minél előbb hozni de most 3 blogba én vagyok a soros a sajátomba meg természetesen nekem kell részt írni.
Rengeteg de rengeteg komit kérek!!!
Puszi:
Timi
-Jó napot, segíthetünk valamiben? –Joe
-Jó napot, maga Cornelia Swift? –fordult az egyik pasi felém.
-Igen, én vagyok.- én
-Ön le van tartóztatva.- hapsi
-Tessék?- kiáltottunk fel Joe- val egyszerre. Joe azonban felém fordult és folytatta.- Letartóztatva? Mit követtél el? Megöltél valakit?
-Nem, Miss Swift-et lopással vádoljuk.- közölte a hapsi.
-De hát én nem loptam el semmit!
-Járt ön a hétvégén Monacoban?
-Igen.
-És járt ön a Rascasse étteremben?
-Igen. Az ikertestvéremmel és a közös barátnőnkkel.
-Nos, akkor biztosan arra is emlékszik, hogy a kedves barátnőivel egy háromszáz eurós számlát hagytak rendezetlenül.
-Micsoda? De hisz én magam fizettem ki a számlát! És még borravalót is többet hagytam ott, mint tíz százalék!
-Te megrövidítetted Monaco leghíresebb éttermét, több mint háromszáz euróval???? Hát ezt nem hiszem el! Ugye tudod, hogy ha ez kitudódik, márpedig ez ki fog tudódni, az rám is hatással lesz?
-Na jól van, ezt majd az őrsön beszéljék meg.
-Mi? Dehogy megyek én vele az őrsre!
-Joe?! Te elhiszed ezt a hülyeséget? Hogy én fizetés nélkül hagytam el egy éttermet?
-Igen, elhiszem!! Úgyhogy részemről végeztünk!- ordította Joe és a rendőr mellett elviharzott.
-Akkor indulhatunk?- nyúlt a bilincse felé a rendőr
-Arra nem lesz szükség. -Szakítottam félbe. Felvettem a kisasztalról a kulcsot, majd beültem a kocsiba, hogy bevigyenek az örsre.
Mikor megérkeztünk a kapitányságra, felvették a vallomásomat, majd bezártak egy cellába. Szerencsére egyedül voltam. Aztán pár órával később azt is megengedték, hogy telefonáljak. Egyből Jessica-t hívtam.
-Szia Cornelia.
-Szia Jess. Van egy kis problémám.
-És mi az?
-Pár órája letartóztattak.
-Micsoda?????
-A rendőrség szerint nem egyenlítettem ki a számlát a hétvégén a Rascasse-ban. Ezért feljelentettek.
-Ó jaj, akkor nyakig ér a trutyi…
-Hát pontosan.
-Na jó, nyugodj meg, máris felhívom Clara-t és a fiúkat és együtt kitalálunk valamit.
-Joe már tudja. Tehát a többieknek is biztosan elmondta már.
-Akkor ő ott van most veled?
-Nem.- ahogy visszaemlékeztem a jelenetre, könnyek gyűltek a szemembe.- Ott volt, amikor értem jöttek a rendőrök. És elhitt nekik mindent.- mondtam már sírva.
-Nyugodj meg, ha lenyugszik, biztos rájön majd, hogy neked van igazad, és itt csakis valami tévedésről lehet szó.
-Most mennem kell. A rendőr hapsi már nagyon csápol itt mögöttem, hogy tegyem már le.
-Ok. Nemsokára bemegyünk hozzád.- azzal letettük. Engem az őr visszakísért a cellába, Jessica pedig azonnal tárcsázta Clara-t. Őt is ugyanúgy megdöbbentette a hír. Megbeszélték, hogy otthon találkoznak, és azonnal indulnak be hozzám az őrsre.
-Jó napot, Cornelia Swift-hez jöttünk.- köszönt Clara a rendőrnek.
-Jó napot. Jöjjenek, odakísérem magukat.- felállt és elindult a lányok előtt hátra, a cellák felé. Mikor megérkeztem az én zárkám elé, kinyitotta a lakatot, majd beengedte a lányokat.
-Cornelia, jól vagy?- ölelt meg Jessica.
-Igen, köszönöm, megvagyok. Csak nem értek semmit. És ráadásnak Joe is elhagyott.- eredtek el újra a könnyeim.
-Figyelj, ez csak is tévedés lehet. Amint hazaértünk, felhívom az éttermet, és kiderítjük, mi történt. Aztán pedig megpróbáljuk elsimítani velük valahogy a dolgot.- vigasztalt Clara
-Mennyien tudják már, hogy behoztak?
-Joe nem mondta el Kevin-nek és Nick-nek, ők tőlünk tudták meg. Azt mondták, hogy amint lesz idejük, benéznek. Ők Joe- val ellentétben nem tudják elhinni, hogy te direkt tettél volna ilyet. Ha jól tudjuk, akkor rajtuk kívül senki.
-Hála Istennek. Jobb is, ha nem jut anyáék fülébe, biztosan ideutaznának, hogy kinyírjanak. Már látom is magam előtt a reakciójukat…
-Ne ilyeneken agyalj, hanem használd ki az időt, és pihenj! –javasolta Jessica.- Amúgy sem volt esélyed rá már egy jó ideje.
-Kösz…
-A látogatási idő lejárt.- jelent meg a cellában a rendőr.
-Holnap is bejövünk, ígérem. És kihozunk innen, ne félj.
-Jaja. A Rascasse tulajdonosa térden állva fog könyörögni a bocsánatodért. Sőt, egyenesen neked fogja adni az egész éttermet, bocsánatkérő ajándékként.
-Azért ennyire ne túlozz, Clara.- mondta Jessica, de már ő is nevetett, ahogy én is. Azzal fájdalmas búcsút vettem a lányoktól, majd ők hazamentek. Lassan eljött az este is… még sosem töltöttem egy percet sem börtönben, nem hogy egy egész éjszakát… órákig el se tudtam aludni, csak forgolódtam az ágyban, és állandóan a múlt hétvégét pörgettem vissza a fejemben. De akárhányszor is emlékeztem vissza, mindig úgy láttam, hogy én igenis kifizettem azt a nyamvadt számlát!! Jó, cseppet tényleg meglepődtünk rajta a lányokkal, hogyan csinálhattunk ekkora számlát, de nem csináltunk semmit, egy szó nélkül kifizettük!
Reggel kialvatlanul ébredtem. A kaja természetesen borzalmasan nézett ki, nem is volt gusztusom hozzányúlni. Egész délelőtt fel s alá sétálgattam a cellában, mint egy dühös oroszlán, és a változatosság kedvéért Joe-n agyaltam. Hogy tehetett velem ilyet? És még azt mondta, hogy szeret! Ha szeretne, akkor nekem hinne, akármennyire is ellenem szólnak a körülmények! Nem pedig egyből elrohanna, egy „Végeztünk” kíséretében. Kezdem megérteni Taylor mit érezhetett, miután Joe 27 mp-ben szakított vele, és azt is telefonon keresztül… És persze eszem ágában sem volt pihenni, ahogy tegnap este Jessica javasolta.
Dél körül aztán újból megjöttek a lányok, ezúttal Nick és Kevin is velük tartottak. Megkönnyebbülten borultam a nyakukba, hogy legalább ők hisznek nekem, ha már a testvérük nem hajlandó…
-Hogy érzed magad?
-Köszi Kevin, a körülményekhez képest már nyugodtan.
-Ne félj, mi hiszünk az ártatlanságodban. És meggyőzzük Joe-t is erről.
-Szerintem tök felesleges Nick. Tudjátok, milyen makacs.
-Én azért akkor is beszélek a fejével. Ha már a rendőrség ilyen idióta, beszűkült és igazságtalan, legalább Joe nyissa már ki jobban egy kicsit a szemét!
-És mit akarsz neki mondani? Bizonyítani te se tudod! Egyedül úgy tudjuk kihúzni Cornelia-t ebből a trutyiból, ha idehozzuk azt a pincért, aki kiszolgált minket, a bankkártya bizonylattal egyetemben!- mondta Clara. A rendőr viszont újra félbeszakított minket, hogy lejárt a látogatási idejük. Hiába próbálták a fiúk még a hírnevüket is felhasználni, a rendőr azt mondta nekik, hogy bocsi, de nem lenne a fair a többiekkel szemben, így hát menniük kellett.
Újból egyedül maradtam a gondolataimmal. Ismét csak az éttermen tudtam gondolkozni, esetleg Joe-n, valamint ennek a kettőnek a végtelen számú variációján. Gondolkozásomat a rendőr visszaérkezése szakította félbe.
-Látogatói vannak.
-Kik azok? Talán visszajöttek a lányok?- kérdeztem tőle.
-Nem. Most másvalakik érkeztek.
Na, meghoztam életem első részét... azt hiszem, nem ez lett életem legjobbja. Azt hiszem, Joecsaj nevében is mondhatom, hogy sok-sok komit kérünk, mert én nagyon kíváncsi vagyok, hogy kinek hogy tetszik életem első írása. :) És a következőt már Joecsaj fogja írni nektek!
Cupp mindenkinek, kicsiii voltam! <3
Sziasztok!
Újra itt vagyok!És van egy társíróm Kicsiii személyében!:D
Mostantól ő is írni fog velem.Szerintem hamarosan jön a következő rész.:D
Puszi: Timi/Kicsiii
Sziasztok!Megjött az új rész.
2 óra múlva meg is jöttek de nem egyedül:Nick is velük volt.
-Szia.Megjöttünk.-Jessica
-Sziasztok.Látom.Ha Nick elment akkor szeretnék veletek beszélni.-én
-Rendben.De most is mondhatod.-Clara
-Az kizárt dolog.Kicsit sem tartozik rá és azt sem szeretném ha újra beleszólna az életembe.-én majd felmentem a szobámba
Kipakoltam belőle mindent majd elkezdtem válogatni a ruháimat.2 óra múlva a lányok jöttek a szobámba kopogás és egyéb dolgok nélkül.
-Atya ég!Mi van itt?Olyan a szobád mintha egy háborós bomba robbant volna benne!-Clara
-Ne vidd túlzásba mert nincs olyan kupi.-én
-Oké.-Clara
-Na mit szeretnél nekünk mondani?-Jessica
-Igazatok van abban hogy teljesen elrontottam az életemet.Rengeteget bántottalak benneteket de ti nem hagytatok el!Olyan közösségbe mentem-saját akaratból-ami nem volt jó senkinek a számára de ti tudjátok hogy mért is kerültem oda.Életem legrosszabb döntése az volt hogy nem fogadtam el a segítségeteket!Sokat gondolkoztam és arra jutottam hogy véget vetek ennek az életstílusnak és elutazok egy hónapra,a ruhatáramat lecserélem és kiszállok a bandából.-én halál komolyan
Jessica és Clara csak nézett rám mint aki még nem látott fehér embert.Egyszer csak megrohamoztak,mindketten a nyakamba ugrottak én pedig szépen hanyattestem:szerencsére a ruhákra.
-Jajj Cornelia!Úgy örülünk!-Clara és Jessica
Elutaztam egy hónapra amiről Jonasék azt hitték hogy üzleti út.Mikor hazajöttem teljesen más ember lettem.Új ruhatár,új belső,új külső.A hajamat kicsit levágattam,a ruháimat lecseréltem-kígyőbőrös cuccokról stb.-rendes ruhákra.Teljesen jobban éreztem magamat ezután az egy hónap után.Épp a repülőről száltam le mikor Clarat és Jessicat pillantottam meg Jonasék és a rajongóis társaságában.
Megkaptam a csomagjaimat majd odamentem hozzájuk.
-Megjötteeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!-kiabáltam majd a lányok és a fiuk rámnéztem a rajongók meg sikítottam tovább.xĐ
-Cornelia!-ölelt meg Jess és Clara
-Sziasztok.-mosolyogtam
-Hogy vagy?-Clara
-Nagyon jól.Teljesen már ember lettem de ők nem tudnak róla ugye?-mutattam Jonasékra
-Nem.-Jessica
-Akkor jó.-én
Közben Nickel telefonon elrendeztük a dolgokat.Mindhárom Jonast megöleltem miután végeztek.
A jelen:
Épp Joehoz megyek.Összejöttünk.Nagyon jól megértettük egymást és vonzódtunk is egymáshoz.Megérkeztem majd csengettem.
-Szia.-nyitotta ki az ajtót majd megcsókoltuk egymást.
-Mit csináltatok ma?-én
-Számokat írtunk a lemezre.És te?-Joe
-Semmi különöset.Pihentem.-én
Alig hogy belekezdtünk a beszélgetésbe csengettek.Joeval menetm az ajtóhoz ahol 2 rendőr állt.
-Jónapot.Segíthetünk valamiben?-Joe
-Jónapot.Maga Cornelia Swift?-fordult az egyik hapsi felém
-Igen én vagyok.-én
-Ön le van tartóztatva.-hapsi
Na itt a következő rész!Ez is csak azért van mert nem otthon alszok és unatkoztam és elkezdtem résztírni.xĐSok-sok komit kérek!!!!!!!!!!!!!!
Puszi:Timi
U.i.: www.spesmiley.freeblog.hu Ez az új blogom amit barátnőmmel írok.Megnézni és komizni!
